Displaying items by tag: dxpedition

Monday, 18 November 2019 09:05

Pitcairn island expedition. Short time lapse video been published.

Time lapse video and photos added to the Pictures category.

Published in News

Monday, 18 July 2011 12:16

2011. VP8ORK Expedition. (Hungarian translation)

EY8MM Nodir barátom részt vett a VP8ORK hívójellel fémjelzett nagy expedícióban a Déli-sark Dél-orkney szigetén 12 másik vegyes nemzetiségű rádióamatőr társával együtt.

A cikk EY8MM Nodir OM leírása alapján készült (a teljes orosz nyelvű változat megtalálható a http://www.ey8mm.com/articles weboldalon), ezért az egyszerűség kedvéért az elbeszélő személyét nem változtattam meg és az egyes szám első személyben maradt. Ahol ez nem így van, azt dőlt betűkkel jeleztem (Lakati Tibor - EY9/HA8SLT). A cikk kivonatos, ez az oka annak, ha logikai és időrendi "lyukak" fedezhetők fel benne.

Bevezető helyett

9V1YC James ajánlata a Dél-orkney-i szigetekre induló rádióamatőr expedícióban való részvételre váratlanul ért. Annak ellenére, hogy korábban volt szó egy antarktiszi expedíción történő részvételemről, ezen mégis elcsodálkoztam, ugyanakkor izgatottsággal töltött el a lehetőség. Időt kértem tőle, hogy átgondoljam a lehetőségeimet és pontosítsak néhány részletet.

Ilyen részlet pedig volt bőven. Először is egy ilyen utazás költségei, okmányok, formalitások, stb. Az expedíció az Argentína déli részén levő Usuaya kikötőjéből indult, ezért argentin vízumra volt szükségem. Egy ilyen kis ország (Tádzsikisztán, ahol a legtöbb államnak nincs nagykövetsége) állampolgára számára a vízumügyintézés mindig nehézkes. Megkerestem Argentína moszkvai nagykövetségének a telefonszámát az Interneten és azonnal kapcsolatba léptem velük. Számomra érthetetlen okból azonban, az argentin Külügyminisztérium Tádzsikisztánt az Iszlámábádban (Pakisztán) lévő követséghez akkreditálta, a moszkvai nagykövetség munkatársai pedig élesen elzárkóztak bármilyen vízumügyintézés lehetőségétől Oroszországban. Ez eleve rossz jel volt, hiszen Pakisztánba utazni egyáltalán nem volt kedvem. Nem azért, mert ez az ország nekem tetszik, hanem azért, mert az utazás oda is körülményes, közvetlen járatok nincsenek és oda is vízum kell. Még az a jó, hogy Dushanbében legalább Pakisztánnak van nagykövetsége.

Аz argentin vízum megszerzésének további viszontagságait nem részletezem (bár az is megérne egy misét, HI), a lényeg, hogy a vízum meglett, tehát ez nem lehetett az utazás akadálya.

Amikor a pakisztáni kalandjaimról tájékoztattam az expedíció tagjait úgy döntöttek, megérdemlem, hogy az expedíció első és utolsó "ceremoniális" QSO-ját én csináljam meg.

Az utazás kezdete

2011. január 14-én kezdődött meg az utazásom, amely 45 ezer kilométert jelentett a levegőben és 3 ezer kilométert a tengeren. Az első állomás Moszkva volt. A domogyedovói repülőtéren már várt EY8DX Juríj, akit az olvasók valószínűleg UA4LCQ-ként jobban ismernek. Úton a szállodába RA6LBS Andrejtől elhoztuk az általa az expedíció számára előre elkészített kétirányú Beverage antennát.

A következő 5 óra repülés Katar-ig meg sem kottyant az azt követő 14 órához képest Sao-Paulo-ig. Szerencsés egybeesés volt, hogy ugyanezen a járaton repült 9V1YC James is, akivel csak a gépen találkoztunk. Még 2 óra Buenos Aires-ig, ahol az expedíció találkozási pontja volt meghatározva.

Az expedíció teljes állományából 9V1YC James-en kívül korábban már találkoztam VE3EJ John-al, N1DG Don-al, K0IR Ralph-al és K6AW Steve-el. Ezek csak rövid találkozók voltak konferenciákon. Most azonban egy hónapot kellett egymás közelségében eltöltenünk, úgyhogy mindenki nézegette egymást és próbált közelebbről ismerkedni. Úgy tűnt nagyon jó csapat jött össze és büszke voltam arra, hogy én is köztük lehetek.

A következő nap egyszerű turisták voltunk Buenos Aires-ben. Este vacsorára hívtak minket az argentin rádióamatőrök. Ez egy grandiózus összejövetel volt! Többen sok órát vezettek le azért, hogy velünk találkozhassanak. A csoportkép – gondolom – sok mindent elárul (1. Kép).

Első sor balról jobbra: LU1BR Luis, LW7DX Horacio, LU4FPZ Sebastian, KØIR Ralph, LU9DO Juan Carlos, W3WL Wes.
Középső sor: :LU6ETB Arturo, LU2DKT Eduardo, N1DG Don, 9V1YC James, LU2AH Ron, LU7DW Claudio, ND2T Tom, LU2DSL Eduardo, N4GRN George, EY8MM Nodir, LU4DXU Henry.
Hátsó sor: N6MZ Mike, VE3EJ John, W7EW Lew, K6AW Steve, K9ZO Ralph, DH1TW Toby, WB9Z Jerry.

Az expedíció tervezésekor csak két Acom-1000-es végerősítőt akartunk használni 160 és 80 méteren, de a gyártó végül még három Acom-1010-est a rendelkezésünkre bocsátott, amit köszönettel elfogadtunk.

Az expedíció előtt volt szerencsém megnézni a VP8THU és VP8GEO log-jait, amelyekből kiderült, hogy az alsó sávokat "nem dolgozták meg" eléggé, így ezekre különös figyelmet kell fordítanunk. A VP8THU-n a 160/80 méteres sávokon nem dolgoztak egyáltalán, a VP8GEO-n pedig 160m-en 233 QSO-t csináltak, 80m-en pedig 1504-et. Az expedíciók filmanyagát átnézve világossá vált, hogy nem a pingvinek felelősek a gyenge alsósávi teljesítményért, hanem egyszerűen ilyenek voltak a viszonyok. Nehezek!

A VP8ORK expedícióra 2-2 készlet antennát készítettünk elő a 160-40 méteres sávokra. A speciális sajtóközleményben kijelentettük, hogy itt minden másként lesz. Az expedíció előtt szétküldött kérdőíveken csaknem minden operátor kijelentette, hogy szeretnének dolgozni 160 méteren. Ez bizalommal töltött el minket és reménykedtünk, hogy meg tudjuk oldani a feladatot és méltó módon tudjuk képviselni az alsó sávokat is az expedíció során.

A magam részéről kijelentettem, hogy én külön szeretnék foglalkozni a 160 méterrel és kiegészítő kutatásokat végeztem. 2010-ben a miénkkel körülbelül egy időben volt a VP8DMN expedíció a Falkland-szigeteken, akik tevékenységüket "alsósávosnak" minősítették, ezért az ő adataikat vettem alapul. 160m-en csináltak 660 QSO-t, 80m-en pedig 1451-et. A Falkland-szigetek mintegy 1500 km-el közelebb van az USA-hoz és Európához, ezért az ő feltételeik jobbak voltak. Minden tényezőt és lehetőséget elemezve olyan követelményt támasztottam magam elé, hogy legalább 1000 QSO-t kell csinálni 160 méteren és 2000-t 80 méteren. Erről az elhatározásomról tájékoztattam a VP8ORK teljes csapatát.

Usuaya

Január 19-én a teljes csapat megérkezett a Buenos aires-i repülőtérre. Még egy repülőút állt előttünk az Argentína déli részén lévő Usuaya-ba. Ott már várt bennünket a Braveheart nevű hajó, amely készen állt a berakodásra és a kihajózásra.

Usuaya a tűzföldi szigetvilágban található, spanyol neve Tierra del Fuego, az azonos nevű tartomány fővárosa Argentína legdélibb pontján. Ez az Antarktiszhoz legközelebb eső kikötő és a legdélebbi város a Földön.

Braveheart

A Braveheart Usuaya kikötőjében

A következő nap nem bővelkedett eseményekben. A berakodás szervezetten és felesleges sürgés-forgás nélkül zajlott. Elegen voltunk és könnyen belefértünk az ilyen kikötői munkákra előírt három órába.

Hajózás

Elérkezett az indulás napja. Számomra, aki az ilyen tengeri dolgoktól elég távol állok, ez az esemény különleges volt. Néhány rövidebb tengeri tapasztalatot leszámítva ez volt az első igazi tengeri kalandom. Ez a kaland pedig nem máshol kezdődött, mint a Drake szorosban!

2011. január 21-én felszedtük a horgonyt és kihajóztunk. Ahogy 9V1YC James mondta "ideális vákuumban" az út mintegy 90 órát fog tartani. Azonban egyikünk sem tudta, hogy rendelkezik majd a Drake-szoros, merthogy ez egyáltalán nem vákuum.

Usuaya kikötője a hajótat mögött maradt

A hajóút első 6-8 órája – a hozzáértők ígérete szerint – nyugodtnak ígérkezett. A Beagle-csatornán való áthaladás egyszerűnek tűnt. A víz nyugodt volt és az idő csaknem szél-csendes. Mindenki a fedélzeten volt és elveztük a friss levegőt. Fényképeztük az argentin és chile-i oldal festői tájait.

A Beagle-csatorna

Az argentin törvények szerint a szoroson révkalauz kísért át bennünket, nem mintha Naigel és legénysége nem tudott volna megbírkózni a feladattal, de a szabály az szabály. Végre átértünk a szoroson és kiértünk a nyílt tengerre. Megkezdődött a hajó oldalirányú ringása. A különböző internetes források és a legénység tanácsára estig a kormányfülkében maradtam, hogy lássam a horizontot. Ebben az esetben a szervezet megfelelő információt kap és elősegíti a himbálózáshoz való alkalmazkodást.

Ahogy közeledtünk az antarktiszi konvergenciához egyre hidegebb lett. Ez az a hely, ahol a hideg antarktiszi vizek találkoznak a melegebb északi vizekkel és itt húzódik az Antarktisz határa. A víz hőmérséklete hirtelen 3 fokra esett.

Január 24-én már kisebb jégtáblák is megjelentek, amelyek mérete először futball-labdányi, majd autónyi volt. A robotpilótát kezelő matróz ügyesen kerülgette az észrevett akadályokat.

Hamarosan a Dél-orkney-i szigetek megjelentek a fedélzeti GPS térképén. A radar jelentős jéghegy-koncentrációt mutatott pontosan előttünk.

Megkezdődött a legérdekesebb…

Naigel kapitány a kormányfülke tetején kezelte a nagyteljesítményű fényszórót. Feladata az volt, hogy a sötétben felfedezze és megvilágítsa a jéghegyeket és a kisebb szikla-szigeteket az útvonalon. Mett a kormánynál volt, a hajó lassan haladt előre. Az utasok közül csak K9ZO Ralph és én voltunk fent.

Naigel fényszórója

És az egyik felfedezettje

Végre Naigel úgy döntött, hogy itt az idő lehorgonyozni és rádión kiadta az utasítást. Karl elindult a horgonyláncok felé, hogy előkészítse a mechanizmust. A felső fényszórón kívül minden világítást kikapcsoltak, hogy ne zavarja a navigálást. A horgonycsörlőnél sötét volt, Karlt pedig láthatóan zavarta a lámpája, amit megpróbált letenni valahova, de mindig leesett. Ekkor kimentem a fedélzetre, hogy segítsek neki. Nagyon büszke voltam magamra, hogy – még ha kandeláberként is, de – részt vehettem ebben a folyamatban.

Karl irányítja a horgonycsörlőt

Végre lehorgonyoztunk. Naigel lejött hozzánk a fedélzetre, és láthatóan remek hangulatban volt. Ezután mindenki szétszéledt a kajütjei felé, hogy legalább egy néhány órát pihenjünk.

A Dzholli család három kapitánya – Den, Naigel és Mett

A partraszállásunk helyszínének neve Waterpipe Beach (Vizipipa-part). Sok évvel ezelőtt itt kötöttek ki a bálnavadászok hajói, itt töltötték fel édesvíz-készletüket egy gleccsertóból. Kényelmi szempontból kiindulva a bálnavadászok egy csővezetéket építettek ki a tótól a partig és felszereltek egy szivattyút is, amely valószínűleg mechanikus volt és a matrózok hajtották. A szivattyúból egy halom rozsdás vas maradt, de a csővezeték egész jó állapotban megmaradt.

A Signy-sziget néhány dombból áll, amelyek közül néhányat jég borít. A Waterpipe Beach-től kissé délebbre egy angol kutatóállomás a Signy Island található. Az állomást 1947-ben építették, 1996-ig egész évben működött, azóta csak az antarktiszi nyár idején van nyitva. Az állomáson biológiai és klímakutatások folynak.

Signy-sziget. Waterpipe Beach.

Waterpipe Beach és lakói

Rádióamatőr szempontból örültem, hogy a keleti irány nyitott volt. Az 1200 méter magas hegyek a 10-15 mérföl távolságban lévő Koronázási szigeten voltak, így azok jelentős akadályt nem képeztek. Ez volt az ázsiai és az európai irány. Az észak-nyugati iránnyal azonban gondok voltak. Az egyetlen reményünk egy a hegyek között Észak-Amerika irányában lévő hegynyereg volt.

Elsőként 9V1YC James, K0IR Ralph és VE3EJ John – vezetői delegáció minőségében - ment ki a partra, hogy kiválasszák a tábor helyszínét és kijelöljék az antennák helyeit.

Én a második csoporttal "szálltam" partra.

Kis idő múlva VE3EJ John összehívott bennünket és elmondta tervét az antennák felállítási helyeit illetően. A legkényelmesebb és legmagasabb pontokat "odaadtuk" a 20, 30 és 40 méteres sávoknak, mivel ezekre helyeztük a hangsúlyt a legnagyobb QSO-mennyiség vonatkozásában.

A 160 és 80 méteres antennák helyinek kiválasztásához kicsit tovább is el kellett sétálnunk. A 80 méteres vertikál számára kiváló helyszínt találtunk úgy 100 méterre a sátorok helyétől. A 160 méteres antenna helyét John mintegy 200 méterre jelölte ki a sátraktól kissé beszorítva a dombok közé; ez engem egy kicsit elszomorított. A tervek szerint az alsósávos antennák telepítését a következő napon végeztük. Nem akartam vitatkozni, de határozottan eldöntöttem, hogy ragaszkodni fogok egy jobb helyszín kiválasztásához a 160 méteres antenna számára.

John alapvetően minden antenna helyszínét optimálisan választotta és nem tudtam nem elismerni szakértelmét ezen a téren.

A DX-Engineering az expedíció rendelkezésére bocsátott egy-egy antenna készletet a 40-10 méters sávokra. WB9Z Jerry még otthon elkészítette az ellensúlyokat és a kábeleket. Csak a méretek kijelölése és az antennák felállítása marad hátra.

A 80, 40, 17, 20 és 15 méteres sávokra 2-2 antennát terveztünk felállítani, hogy SSB és CW(RTTY) üzemmódokban is tudjunk dolgozni egyidőben. Előrebocsátom, hogy ez a megoldás nem volt túl sikeres, mert akárhogy próbáltuk is szétrakni az antennákat, a kölcsönös zavarást nem sikerült elkerülnünk.

A 80 méteres CW sávra egy teljes méretű vertikált terveztünk. Ehhez hoztunk egy 20 méter hosszú teleszkópos Spiderbeam botot. Volt velünk még egy 26 méteres Spiderbeam bot is, amit tartaléknak szántunk a 160 méteres sávra, amelyre egyébként az elsődleges antenna a Battle Creek Special volt. Erről az antennáról később még lesz szó.

A SteppIR rendelkezésünkre bocsátotta a BiggIR vertikált, amelyet a 80 méteres SSB szegmensre szántunk, valamint a 12 és 10 méteres sávokon második antennaként terveztünk felhasználni.

Két csoportra oszlottunk és kezdtük leverni a karókat. Nagyon sajnáltuk, hogy nem tudjuk használni a sósvizű tengerhez közeli területeket.

Január 25-én estére az első sátor állt és csaknem minden felsősávos antenna le volt telepítve. A sok cipekedéstől elfáradtunk és mindenki örült, hogy visszamehettünk a hajóra. Ott forró fürdő és meleg vacsora várt bennünket.

A felsősávos vertikálok telepítésre készen

A 40 méteres CW antenna felállítása

Battle Creek Special

2011. január 27

A bekapcsolásig mintegy 2 óra maradt hátra. A "Braveheart" legénysége vállalta a generátorok kezelését. Beindítottuk mind a négy 3,5 kWt-os generátort és leellenőriztük az üzemképességüket. Azért, hogy ne veszítsünk időt az érdemi munka közben, a generátorokban lecseréltük az olajat és feltöltöttük az üzemanyagtartályokat.

Az erőmű. Négy 3,5 kWt-os generátor

Erre az időpontra mind a hét munkahely készen állt. Mindenhol K3-as adóvevők és RigExpert interfészek voltak. Öt munkahelyet ACOM végfokokkal láttunk el. Két ACOM-1000 és három ACOM-1010.

A VP8ORK munkahelyei

Mindenki készen áll az "ütközetre"

Mind a 13 rádióamatőr összegyűlt a munkasátorban. 9V1YC James rövid munkaértekezletet tartott. Néhány perc múlva a VP8ORK hívójel felhangzik az éterben.

A K3 szűrőinek konfigurációjától függően a munkahelyeket üzemmódonként osztottuk el. Minden munkahelyen kifüggesztettük frekvenciákat, irányokat, QSL információt, stb. Minden állomásnak saját sorszáma volt. A generátorokat is beszámoztuk, hogy minden egyszerű és érthető legyen. A sátor sarkában helyeztük el az antenna-elosztó egységet.

Minden antennakábel és munkaállomás kábel itt futott össze. Minden kábelen a munkaállomás száma, amit az azonos számú antennacsatlakozóhoz rögzítettünk. Egyszerű és megbízható módszer.

Antennaelosztó

Egy külön asztalon kaptak helyet a sávszűrők, a morze-billentyűk és a fejhallgatók. Minden operátor a saját billentyűjét és fejhallgatóját hozta magával kényelmi és higiéniai megfontolásokból.

A munka megkezdése előtt 9V1YC James röviden elmondta, hogyan képzeli a váltásokat. Még a tengeri út alatt K0IR Ralph kidolgozta az operátorok váltási rendjét. Az elv az volt, hogy mindenki maximális hatékonysággal, az üzemmódokra és sávokra vonatkozó egyéni kívánságok figyelembevételével tudjon dogozni. Ez meglehetősen bonyolult terv volt, amit Ralph állandóan korrigált.

Én ültem a 20 m SSB állomás elé, és a többi állomásokhoz is odaült valaki. Én a többieket nem láttam.

Az első percek az éterben

Az első 10 perc eredménytelen CQ-zás után kezdek ideges lenni. Fejemben mindenféle kellemetlen gondolatok kavarognak a technika ördögéről. Hátrafordulok a többiekhez, a szabad operátorok az ajtóban figyelnek feszülten, senkinél nincs egyetlen egy QSO sem. Eltelik még néhány perc, végre hallok valakit, aki meglehetősen bizonytalanul, de hív bennünket. Ez volt HB9AUS! Igen, megvan az expedíció első összeköttetése! A következő 5 QSO-ra elmegy még 12 perc. Valahogy minden válaszoló állomás csak nagyon halkan jön. Újra hátrafordulok a többiekhez, ők még mindig nem csináltak egy QSO-t sem. 18 óra 7 perckor csinálom az expedíció következő összeköttetését a HA6NF magyar állomással. Majdnem rögtön utána jön HA1TJ. Az első 45 percben az összes munkaállomáson mindössze 100 összeköttetésünk van. Nem vagyunk túl vidámak…

Hamarosan azonban változik a helyzet. Az ütem felgyorsult, a szabad operátorok visszajelzéseiből tudom, hogy a többieknél is beindult a munka. A következő 100 ÖK megvan 14 perc alatt.

Az első nap után világossá vált, hogy ilyen körülmények között nem fogjuk tudni tartani a 3-órás váltási rendet. A szabad váltás a «Braveheart» fedélzetén pihent. A másik sátort a parton tartalékként állítottuk fel, hogy majd ott pihenünk, de ehhez túl hideg volt. Túl sok időt vesztettünk a gyakori váltásokra, a "Braveheart" legénységének pedig komoly erőfeszítésébe került minden alkalommal szállítani bennünket. Végül kidolgoztunk egy olyan lehetséges változatot, amely lehetővé tette, hogy szervezettebben dolgozzunk és a minimumra csökkentsük a váltásra szánt időt és a kockázatokat.

Az első váltás reggel 3-kor kelt és reggeli után partra szállt. 4 óra körül már világos volt annyira, hogy nem kellett félni a víz alatti kövektől. Ez a váltás 12:00-ig dolgozott, a második váltás 12-től 20-ig, a harmadik pedig 20-tól 04-ig. Így 8 órát dolgoztunk és ugyanannyit pihentünk. Ez a változat nekem jobban tetszett, mivel nem érintette a sötét napszakokat, amelyeket fel lehetett használni a 160 és 80 méteres sávokban történő munkára.

Találkozóhely a sziklán

A mi váltásunk a "fiatalok", akik első ízben voltak az Antarktiszon megerősítve N4GRN George-al és W3WL Wes-al. Nem tudom, hogyan történt a feladatok elosztása a többi váltásban. A rövid találkozókon kívül a sziklán, az elkövetkezendő két hétben gyakorlatilag nem találkoztunk.

A mi váltásunkban sikerült optimális egyensúlyt létrehozni az operátorok üzemmódok szerinti elosztásával.

K6AW Steve CW operator volt. Felkészültsége és tapasztalata rendkívül kitartó "harcossá" tette a CW "tömeg-összejöveteleken" (pileup, HI). Egy ültében végig tudta dolgozni a 8 órát úgy, hogy közben cseppet sem veszített a sebességéből.

K9ZO Ralph – CW operator, nem kevésbé strapabíró a morzézó tömegben. Igaz, ő megengedte magának, hogy a váltás végén, ha már nagyon elfáradt átmenjen fóniába. De ez is csak az expedíció vége felé történt.

WB9Z Jerry a legfőbb SSB operátorunk. Az SSB üzem legnagyobb terhét ő vitte, és csodálatosan megoldotta a feladatot. Felesleges szavak és mozdulatok nélkül bármely sávban magas tempót tudott tartani.

N1DG Don nem kevésbé tapasztalt operator, az SSB-t és az RTTY-t részesítette előnyben. Az operátori megterhelése mellett Don felelt a számítástechnikáért és a log-okért. A hajóra visszatérve ő ellenőrizte a log-okat és az expedíció címére érkező elektronikus postát. Úgy Don, mind Jerry szükség esetén CW-re is átmentek.

N4GRN George az SSB-t jobban szerette, ha éppen nem foglalták le a logisztikai feladatok. Néha előfordult, hogy a hajón kellett maradnia a váltásunk idején, hogy szervezési kérdésekkel foglalkozzon. Az ő napi tevékenysége tette lehetővé mindannyiunk számára, hogy a rádiózáson kívül semmi mással ne kelljen foglalkozzunk.

W3WL Wes kiválóan oldotta meg a CW pileup-ok okozta problémákat és küzdött velük órákon keresztül. Ugyanakkor megengedte, hogy a túl nehéz feladatokat a fiatalabbak oldják meg csak azért, hogy tapasztalatot szerezzenek.

Nekem a 160/80 méter maradt éjszakánként és a 20/15 nappal. SSB-n és CW-n is dolgoztam körülbelül olyan arányban, mint otthon – 70/30. RTTY-n ezúttal egyáltalán nem dolgoztam.

A 40 méteres sáv olyan optimizmust ültetett belém, hogy már mérgelődtem magamra, amiért olyan alacsony követelményt állítottam fel a 160 méteres QSO-k számát illetően. Úgy tűnt, hogy az 1000 QSO-t néhány éjszaka alatt meg lehet csinálni. 160 méteren még azelőtt hallom az állomásokat, mielőtt CQ-zni kezdenék. W5UN és W2VO nagyon jól jönnek. Elkezdek hangolni, de az ACOM-1000 elektronikája leszabályozza a teljesítményt. Hát persze, biztos elfelejtettem átkapcsolnia szűrőt, vagy nem abba az antennába tettem a kábelt. Nincs ok az idegeskedésre, még egyszer mindent ellenőrzök. A szűrő és az antenna-kábel rendben. Még egyszer hangolok – nem megy, magas az SWR.

Mi lehet a baj? Magam ellenőriztem az SWR-t a telepítés után. Az antennát 1.830-ra hangoltuk be, a mérést az antennánál is és a sátorban is elvégeztem. Minden ideális volt. Eszembe jutott, hogy az antenna talppontjánál van egy 160 és 80/40 méteres átkapcsoló. Valószínűleg valaki elfelejtette átkapcsolni az illesztőt. Öltözöm és indulok az antennához. Mindenki kérdőn figyel, mi az ördögöt csinálok. Elmagyarázom, hogy sétálni van kedvem, meg akarom nézni a "város esti fényeit". Mindenki jóváhagyólag bólogat.

Miután rendellenességet nem találtam, visszatértem a sátorba és átkapcsoltam a szűrőt és az antennát 80 méterre. Az első CQ 23:55-kor. Elsőként UA3TCJ Andrey, majd Magyarországról megint elsőként HA6NF "csinál meg bennünket" 80 méteren.

2011. január 28.

Ismerős hívójelek sora feldobja a kedvemet. Az is lehet, hogy felmelegedtem a séta után. Felgyorsulnak az események. Néhány percen belül elkezdenek hívni az amerikaiak. Egyszer csak mindenki "feje felett/füle mellett" bedübörög UA9MA Gena. Hát, ez a hajnali csúcs-terjedés, plusz a nyitott ázsiai irány. A továbbiakban a események Ázsia és Észak-Amerika harcáról szólnak. Csak néhány UA3/UA4 állomás tud átvergődni az abszolút észvesztő tömegen a sávban. Nem sokkal később a terjedés megváltozik és ehhez az őrülethez csatlakozik még Európa is. Igazán hősi küzdelem volt …!

Csakúgy, mint más sávokon, ugyanazon forgatókönyv szerint dolgozom. Hogy tartani tudjam a tempót, az állomásokat a pileup széleiről szedegetem össze. Nem szeretem túlságosan széthúzni a sávot, ezért megelégszem 3-4 kHz-el. Távolabb nem megyek, nehogy nehéz legyen levenni a hívójelet. A széleken sikerül levenni minden hívójelet elsőre, úgyhogy vidáman dolgozom. Minél kevesebb európai van a sávban, annál könnyebb dolgozni. Európa problémája nem csak a fegyelem hiánya, hanem a gyenge vétel is. Pontosabban, sokan megengedhetik maguknak, hogy hívják a DX-et úgy, hogy ők maguk nem hallanak semmit. Ahogy a terjedés Európa irányában leáll, megugrik a sebesség is 200 QSO-ra óránként. A FÁK állomások nagyon fegyelmezetten hívnak. Voltak persze kivételek, de csak ritkán. Ezek a "gőzmozdonyok" jöttek egyik a másik után. Ha nem válaszolok, még sokáig zavarnak a sávban, amivel jelentősen lecsökkentik a sebességet, de ezt inkább ezen "mozdonyvezetők" lelkiismeretére bízom.

Végre megérkezik a váltás. Magyarázom VE3EJ John-nak a problémát a Battle Creek Special-al. John elküld aludni és megígéri, hogy megoldja.

Pihenőidőnk alatt a váltásunk megtalálta a magas SWR okát. Kiderült, hogy a szél eltépte a fordított L felső huzalát, amit én éjszaka nem tudtam megtalálni. VE3EJ John talált időt arra is, hogy elkészítse a szükséges huzalt és szigetelőket a javításhoz. Mindannyian kimentünk, hogy lefektessük az antennát és felerősítsük az új huzalt.

A Battle Creek Special

A 160 méteres sáv antennája az édesvízi tó mellett

2011. január 29.

Sötétedés előtt álltunk "szolgálatba". Lehangoltam a rendszert 160 méterre. A CQ DX 160 verseny már megkezdődött. Hatalmas megrökönyödésemre a sáv tele volt állomással. Éjfél körül nem találtam szabad frekvenciát a CQ-hoz. Minden azirányú kísérletem, hogy meghalljanak eredménytelen maradt. Észak-Amerika még nem hallatszott, de az európai és ázsiai állomások nagyon meggyőzően jöttek. Az egyik állomástól a másikig megyek, senki nem reagál a hívásomra. Egyenlőre nincs ok az idegeskedésre. Még otthonról is nehéz ezen a versenyen meghívni Európát, most még ráadásul 15 ezer kilométerrel vagyunk messzebb. A terjedés sem a legjobb. Egyik nagy versenyállomást hívom a másik után, de egyikük sem ad még egy QRZ-t sem. Csodálkozom, hiszen még közepes műszaki felállású állomásokat is jól hallok. Hallok UN, UA9 állomásokat Ázsiából. 00:15-kor belebotlok a CW5W-be, aki CQ-zik. Alatta minimum három európai álomást hallok. Bizonytalanul válaszol, világos, hogy vételi problémái vannak. Még 10 percig kínlódom az európaiak hívásával eredménytelenül.

Átmegyek a meghirdetett 1827 kHz-es frekvenciánkra és általános hívást adok. Elsőként RK3PA válaszol. Érzem, hogy jól hall. Majd YL2СМ, néhány európai és argentin. Kis idő múlva megszűntek a hívások. A frekvencián megjelent egy európai Big Gun (nagyágyú). Jól hallottam, hogy kérték őt odébbállni, de neki nem volt kedve. Úgy döntöttem, átmegyek a 40 méterre.

EY8MM

2011. január 31.

Fokozatosan nő az észak-amerikai állomások száma. A terjedés pontosan a terminátor szélén 07:30-kor leáll, éppen hogy befejezem a QSO-t KL7RA-val. Végre sikerült legalább valamennyi ÖK-t csinálni 160 méteren. A körülményekből arra következtetek, hogy nem hallanak bennünket jól. Egyrészt rendben, hogy 15 ezer kilométer van közöttünk, de a vétel és adás között akkor sem lehetne ekkora különbség. Én mindenkit kiválóan hallok ugyanakkor felfogom, hogy csak a legjobb paraméterekkel rendelkező állomások hallottak meg minket. Nehéz megítélni, mi lesz később.

2011. február 2.

Az éjszakai váltás rosszul sikerült. Mindenkit kiválóan hallottam, hallottam 8Q7VR-t CQ-zni, hallottam, ahogy Európa hívta őt, és azt is, hogy ő senkit nem hallott. Vettem 4S7NE-t, RU0AI-t, UA9YAB-t ahogy általános hívást adtak.

Nekem is csak kevesen válaszoltak. Összesen 62 QSO egész éjszaka alatt. CE1/K7CA 339-es riportot adott. Csaknem mindenki többször rákérdez. Észreveszem, hogy ma nagyon erős és hosszan tartó "lefagyások" vannak. Változik a terjedés. Még valami más is megváltozott. 353 QSO-nk van 160 méteren, ami még a VP8/O-hoz képest is kevés. Úgy döntök, hogy a pihenőidőmet feláldozva a parton maradok és megbeszélem John-al a további teendőket ezzel kapcsolatban. Le akarom szedni a Battle Creek Special-t és új vertikált akarok felállítani. Biztos vagyok benne, hogy le tudom illeszteni és abban is, hogy több időt ezzel nem szabad elveszítenünk.

Amikor este találkoztunk a sziklán John váltásából mindenki széles szájjal mosolygott. John újra leckét adott nekem nyugalomból és megfelelő hozzáállásból. Elmondta, hogy a 160 méteres antenna radiáljait a fókák széttépték és a 20-ból nem maradt csak 3-4. A Battle Creek Special készletében csak rövid radiálok voltak. John és a fiúk 4 órán keresztül állították helyre a radiálokat, köveket raktak rájuk, ezen felül néhány negyedhullámúval is kiegészítették.

Szaladtam a rádióhoz megnézni, hogy sikerült a javítás.

2011. február 3.

07:00-kor a terjedés megszűnt. Az éjszaka alatt 315 QSO-t sikerült összehozni, ez majdnem annyi, mint az expedíció egész ideje alatt eddig.

Mesélem VE3EJ John-nak, röviden, gyorsan, hogy a váltás gyorsan megtörténjen. Kérem, hogy hagyjon nekem huzalt, hogy még több radiált húzhassunk ki az antenna alá. Több időt nem veszíthetünk, így is sokat elpazaroltunk a műszaki problémákra és a verseny miatt. Ezért sok "Topbander" már nem is reménykedik, hogy "megcsinál" bennünket.

A következő váltáskor John átadja az előkészített huzalokat. K9ZO Ralph segítségével az egészet kihúzzuk a Battle Creek alá.

2011. február 4.

A sziklán VE3EJ John és Ralph újságolják, hogy 250 QSO-t csináltak az éjszaka. Kiváló! Tervem az 1000 QSO-t illetően majdnem teljesült. A következő éjszaka el kell hogy jussak eddig a mennyiségig.

Vizsgálom a log-ot. Érdekes, hogy ma a sáv 23:30-kor nyílt meg. 23:50-kor megcsinálták az expedíció eddigi legjobb összeköttetését UA0BA-val! Majdnem pólustól pólusig. Megjelennek az első magyar állomások is HA9RE, HA3FTA, HA3NU.

2011. február 5.

Ma teljesítenünk kell az 1000 QSO határt. Váltásunk tisztában van a feladat súlyával 160 méteren, ezért a váltást gyorsan elintézzük. 23:00-kor már a munkahelyemen vagyok. A pileup gyorsan kialakul. Elég sokan hívnak, de meg kell jegyezni azt is, hogy sokan közülük elég "süketek". Hívnak, hátha "valahogy" bekerülnek a log-ba. Néhány percen belül megjegyzem őket és messziről elkerülöm az ilyen állomásokat. Mindegyiknek 20-30-szor válaszoltam is, csakhogy megszabaduljak tőlük. Egyszer sem hallottak meg, természetesen nem kerültek be a naplóba.

Sok jó állomás van Európából és az USA-ból. A reggeli találkozón a sziklán közlöm, hogy csaknem 400 QSO a mai eredmény.

EY8MM

2011. február 7.

Ez az utolsó éjszaka. 8-ikára terveztük, hogy mindenki a hajón marad és kialussza magát, mielőtt megkezdjük a tábor bontását. Remélem jó lesz a váltás. Már 1600 QSO-nk van, a tervet tehát jócskán túlteljesítettük.

Megjön a váltás. A döntés, miszerint a következő éjszaka már nem dolgozunk már a múlté!. 9V1YC James javasolja, hogy hozzunk létre egy önkéntesekből álló váltást az utolsó éjszakára.

Rajtam kívül K6AW Steve, WB9Z Jerry és K9ZO Ralph vállalja a kihívást.

2011. február 8.

A sötétség beállta előtt meghozták a vacsoránkat. Azzal a "felkiáltással", hogy ez az utolsó éjszakánk, sört is kaptunk a vacsorához, amit jó kedvvel fogyasztottunk el. Sok sikert kívánva egymásnak, elvonultunk a munkahelyeinkre.

K6AW James, K9ZO Ralph, WB9Z Jerry

Az első QSO után érzem, hogy nem hiába maradtunk. Ázsia felé remek a terjedés. UA9MA Gena nagyon hangosan jön. Utána jönnek UA0SC és még néhány UA0S állomás. Később még érdekesebb a helyzet: UA9YAB, UA9NN, RO9O, UA9YE, A45XR, R8RT, 4X4DK. Mindenki erősen jön és minket is jól hall.

Ez egy csodálatos ázsiai széria volt. Európa is jól jön, az amerikaiak viszont nem. Megint a terjedés ördöge. Csak 05:00 után kezdenek megjelenni. Az Egyenlítőről jövő recsegés ma különösen erős. Pár óra maradt hátra és minden operátor teljes erőfeszítéssel dolgozik. 07:12-kor, a napfelkeltével a terjedés megszűnik.

A VP8ORK expedíció 160 méteres munkahelye

WB9Z Jerry és K9ZO Ralph elmennek szétszedni az antennákat. Én átmegyek 40 méterre és 08:00-kor ZL3AB-vel készített QSO után leadom, hogy VP8ORK - QRT, QRT, QRT. A rádióamatőr expedíciónk véget ért.

A "főerők"-nek a - "Bátor Szív"-ről történő - megérkezéséig leszedjük az összes DX-Engineering antennát. A fiúk (a kipihent előző váltás a hajóról) elküldenek bennünket aludni, mondván a többit egyedül is elintézik.

Elalvás előtt közlöm 9V1YC James-el a 160 méteren elért QSO-k mennyiségét. James nagy gonddal írja fel (jó hagyomány szerint) Battle Creek Special dobozára az 1908-as számot. Ez egyenlőre a legtöbb, amit bárki eddig elért az Antarktiszról.

James 9V1YC

A VP8ORK csapata

ND2T, WB9Z, 9V1YC, VE3EJ, N6MZ, K0IR, K6AW, N1DG, N4GRN, W7EW, K9ZO, W3WL, EY8MM

A VP8ORK csapata CW OPS.

Tom ND2T, Wes W3WL, John VE3EJ, Jerry WB9Z, Ralph K0IR, James 9V1YC, Don N1DG, Nodir EY8MM

73, EY8MM Nodir
A VP8ORK egész csapata nevében

Published in Articles

Thursday, 04 December 2008 17:12

2008. Заметки о DXCC на 160 м. 1993-2008.

На идею этой статьи меня натолкнула переписка с несколькими операторами экспедиций 2009 года, с которыми я общался по поводу наших связей на 160 метров. Мне было очень интересно узнать об их антеннах, аппаратуре и тактике работы в эфире. Через некоторое время собралось достаточно много материала, который я решил систематизировать и разместить на своей домашней страничке. Я посчитал, что если это интересно мне, то возможно, будет интересно и другим радиолюбителям, которые занимаются или планируют заняться DXing-ом на 160 м.

В целом это будет мой журнал новых стран с небольшими заметками о запоминающихся связях, по возможности дополненный фотографиями и комментариями DX станций. Надеюсь, что пока есть возможность работать на этом удивительном диапазоне, эти записки будут дополняться по мере прогресса в битве за новые страны.

Но сначала хотелось бы немного рассказать, как вообще это начиналось.

Начало

В середине 80-х устойчивое мнение "матерых" радиолюбителей в нашем радиоклубе было однозначным. 160 и 80 м это не диапазоны, а сплошное недоразумение и что кроме шума там ничего интересного быть не может. Активность ограничивалась круглым столом на 3640, где присутствовали умудренные опытом коротковолновики из UJ8, UI8, UM8 и иногда дальние корреспонденты аж из UL7. После первого же вечера в этой тусовке, желание появляться там опять у меня пропало.

Первое открытие сделал в 1982 году, когда в Душанбе приехал Альфред Николаевич Барков UT5AB. Он позвонил к нам домой, и мы с отцом EY8AA (тогда UJ8JCF) приехали в его гостиничный номер. Он был вместе с другим радиолюбителем (к сожалению позывной не запомнил) и работал UT5AB/UJ8. Насколько помню они просто спустили провод с 9-го этажа гостиницы "Таджикистан" и работали в течении нескольких ночей исключительно на 160.

Карточка выписканная Масуду UJ8JCF при этой встрече.

Когда Альфред Николаевич рассказывал, что работал с Европой, я страшно удивлялся, что такое возможно в принципе. Очень хорошо помню, как интересно он рассказывал про 160-метровый диапазон, и я навсегда запомнил этого удивительного человека. Это был первый удар по моим стереотипам и пробудил интерес к этому диапазону. Только через много лет я узнал, что Альфред Николаевич получил первый DXCC на 160 м в СССР. Это произошло в 1984 году.

Однако в то время мое оснащение не позволяло работать на 1.8 и поэтому планы заняться этим диапазоном откладывались на неопределенное время. Тем более, что в это время с головой окунулся в 80-ку и поставил себе цель выполнить DXCC на 40 ватт.

Первые шаги.

Только в 1993 году наконец смог впервые запустить 160 у себя дома. До этого проводил связи с нашей коллективки, но их было так мало, что говорить о начале DX охоты было еще очень рано. Главной проблемой, как и у всех, были размеры антенны. В то время я искренне верил, что Inverted Vee замечательная антенна для работы с DX и искал решения по ее установке. В конце концов, антенна была установлена. На крыше четырех этажного дома я зацепил верхушку антенны на десятиметровую мачту, а концы INV VEE пошли к земле с двух сторон дома. Такие размеры мне еще не встречались. Все было в новинку и мои эксперименты по освоению заветного диапазона начались.

К тому моменту у меня появился заграничный трансивер, который заметно отличался от самодельных полуработающих аппаратов, как по сервису, так и по внешнему виду. Имя этому чуду было IC-725. С этим чудом техники, оснащенной цифровой шкалой, стало работать намного проще. Сетап состоял еще из усилителя мощности на четырех Г-811. Перед началом активной работы я был уверен, что моя станция отвечает всем, самым высоким, требованиям современного LOW BAND DXing-а.

7 февраля 1993 года начались труды на 160 метрах. Это было увлекательное приключение и моя копилка стран начала пополняться с невероятной скоростью. Через несколько часов с начала работы в логе появились десятки станций из Средней Азии, Украины и России. Позже стало еще интереснее. Пошла западная Европа и ближний Восток. Каждый новый DX добавлял воодушевления, и хотелось, чтобы эта ночь не заканчивалась. Самыми выдающимися DX в этот первый день стали CU2CE, 9K2MU, 9K2ZR. Всего было проведено 54 связи, что я посчитал невероятным успехом.

Так просидел и всю следующую ночь. И еще одну. 9 февраля, состоялись связи с VO1NA и W4DR. Потом VE1ZZ, W1ZE, 9M2AX, VQ9QM.

Когда стал рассказывать в радиоклубе о связях с Северной Америкой, то был поднят на смех. Мне порекомендовали со своими историями морочить голову кому-нибудь другому. Был у нас определенный контингент народа.

Мне рассказали, что есть такой CQWW 160. Время шло к его SSB части и я твердо решил поучаствовать. Результаты получились шокирующими. Даже те, кого я умудрился услышать, наотрез не отвечали. В итоге провел 18 связей с 14 странами. Даже могу привести все позывные: 9K2MU, UL0A, RV9WG, A45ZZ, UL7OB, UB0JZ, LZ2DF, UW2F, UZ4PWG, UC2WAF, A92BE, RF6FM, UA9AT, RB4LX, ES5MC, UZ6LWZ, UO5GR и UJ8SCH. Вот такой контест получился...

В конце февраля антенну оторвали охотники за бесплатной медью. Практически целый год шла борьба с вандалами, но антенна неизменно восстанавливалась.

Второй проверкой на прочность оказался CQ WW SSB. Тут результаты были еще хуже. Четыре связи: 4L1AB, HZ1AB, R6L, RH0E.

Чуть повеселее получилось в телеграфном CQ WW. Мало того, что получилось аж 49 связей и 27 стран, так взял еще несколько замечательных DX: AH0K, HZ1AB, A71CW, OY9JD. А в самом конце года порадовали еще две неординарные страны. AP2SD согласился перейти с 80 м. Он не работал телеграфом, но связь состоялось легко даже SSB. Через несколько дней сработал с Юрой VE3DZ, который был в экспедиции в Непале 9N1UZ. В итоге за год 357 связей и около 50 стран.

Примерно столько же получилось и в 1994 году. В этом году удалось сработать с VE1ZZ уже телефоном. Если с ним связи проводились более мене регулярно, то больше Северной Америки сработать не удалось, за исключением KA1PE. К сожалению сработать более-менее выдающихся DX тоже не получилось, и оставалось еще много стран, чтобы достичь уровня DXCC.

В 1995 году связей почти не было. Вышел на новую работу и поэтому пришлось меньше уделять времени радио. Да и стало понятно, что с такой антенной много стран не соберешь. Очень много станций не слышали меня. Многих не слышал я. Поэтому начал разговаривать с умными людьми, что и как можно сделать в моей ситуации.

В 1996 году в один из вечеров разговорился с Муртадой 9K2MU. Он рассказал о своей антенне INV L. Идея была простой, и я сразу почитал о ней в доступной литературе. Примерно в тоже время начал общаться с Биллом W0ZV (сейчас W4ZV) о магических приемных антеннах Беверидж.

В один из дней, после бесполезных CQ на 160, перешел на ВЧ. Кто-то мне стал рассказывать, что меня звало очень много народу, но я никого не слышал и даже QRZ не дал. В тот день я сработал кого-то из Чехословакии и все. После этого окончательно стало понятно, что работать в таких условиях невозможно и надо что-то делать.

Переезд из квартиры в поле.

Было решено менять место дислокации, и переносить станцию в поле. Сделать что-то новое дома, на крыше 4-х этажного дома, размером 10 на 10, не представлялось возможным. Самым удобным местом для таких экспериментов стала организация Саши EY8CQ. Там было много места и уже стояли мачты.

Конструкция INV. L не представляла каких-то сложностей и ее просто скопировал из ARRL Antenna Book. Поставил переменный конденсатор, упаковал все в подходящую коробочку и был готов пробовать.

Для INV L была выбрана мачта 18 метров, на которой стояли три элемента яги на 40 метров. Вертикальная часть получилась коротковата, но выбора особо не было, так как это была самая высокая мачта, и это было единственным местом, где можно было раскинуть противовесы. К CQ WW SSB антенна была готова и настроена. Из-за отсутствия должного количества провода я сделал всего восемь противовесов, которые были успешно украдены за день до соревнований. В итоге пришлось сделать три новых противовеса и сматывать их днем, чтобы не лишиться последнего провода.

Антенна получилась не очень удачной и удалось провести всего 5 связей в тесте. Правда не очень уж плохих. Поразил сигнал и приемные возможности IG9/IV3TAN. Он шел на 59 даже через час после рассвета и отвечал таким корреспондентам, что мне даже мечтать не приходилось. Еще меня услышали OD5NJ, XX9X, JT1T и 3V8BB.

Результат получился не очень впечатляющим. Но тут в руки попалась какая-то статья о приподнятых противовесах (elevated radials). Так как провода у меня было очень мало, то решил попробовать. Сделал 6 приподнятых на 2 метра от земли противовеса. Результат превзошел все мои ожидания.

C первого вызова взял XZ1N. В первую же ночь отработал более 100 станций из Европы и Азии. В самом тесте на 160 получилось около 200 связей. Очень был удивлен, когда 5V7A ответили на мой общий вызов. Дозвался XX9X, XZ1N, J45T, EA8ZS, TK5EP, WH6R, ZS6EZ, HL1XP, HS0AC. Это был настоящий прорыв и большой шаг вперед. Количество стран было доведено до 75. И казалось, что в ближайшее время DXCC будет выполнен. В свете последних исследований к приподнятым противовесам стали относиться более осторожно, однако в моем случае эффект был. Ну и телеграф на 160, сами понимаете, был основным залогом успеха.

Первый опыт с антенной Беверидж

Конструкцию Бевериджа делал по рисунку из письма Билла W0ZV. Очень хорошо помню, что он рекомендовал по земле под Бевериджем бросить провод. Тогда это считалось правильным. Но провода у меня не было на то, чтобы еще и землю делать. Поэтому бросил только само полотно длиной около 100 метров. Саша EY8CQ все удивлялся, что за антенны я тут придумываю, и ждал результаты с большим интересом. Использовал трансформатор 9:1 и сопротивление 450 ом как по схеме. Забил два кола по обоим сторонам и приготовился слушать чудестное превращение эфира. Однако результаты были печальными. Сигналы были слабыми, и никакх чудес не произошло. На утро провод сняли. По прошествии времени стал понимать, что возможно тот Беверидж и работал. Однако я не знал что ожидать от него не отнесся к нему достаточно внимательно. Так или иначе, первый опыт не удался. Следующие 10 лет к вопросу приемных антенн я уже не возвращался.

Исходя из своего печального опыта хочу предостеречь всех, кто начинает заниматься приемными антеннами - не торопитесь с выводами. Вопрос настолько комплексный, что несколько часов наблюдений, не всегда дадут вам правильное представление о работе антенны. Тут причин много почему. Описывать эти вопросы оставим профессионалам. Скажу одно, что если бы в тот первый раз, я проявил достаточную настойчивость с экспериментами, то следующие 10 лет провел бы много хороших связей на 160 и 80 метров. Очень опасно находиться в плену у собственных заблуждений!

EY8CQ и EY8MM. 1996

1997-2002

Получилось так, что 1997-2002 год заниматься 160 не удавалось. Да и прохождение на ВЧ диапазонах было очень хорошее, что отодвинуло на второй план все проекты по 160.

Правда были некоторые исключения. Так получилось, что в ноябре 1997 года я летел домой из VK и у меня складывалось так, что было несколько дней, которые можно было провести в Таиланде. В то время радиолюбители Таиланда могли работать на 160 и 80 только в крупных международных соревнованиях, и почти ни у кого не было нормальных антенн. За исключением их главной коллективки HS0AC. Но они в это время переезжали, и не успели сделать низкочастотные антенны. Фред K3ZO посоветовал обратиться к Нарисаре HS1CHB, начальнику E22AAA. Я так и сделал и ребята разрешили мне приехать и поработать. Они дали все для веревочных антенн на 80 и 160. В итоге за 3 дня в Таиланде я днем делал и переделывал антенны на 160 и 80, а ночью работал в эфире. Только после CQ WW CW теста смог несколько часов посмотреть Бангкок и обменяться впечатлениями с командой HS0AC. Отоспался за эти три дня уже в самолете.

На крыше р.ст E22AAA. EY8MM и E21EIC (крайний справа). 1997

В 2002 году, во время экспедиции на Кабо Верде, мы брали с собой антенну Титанекс 160Е. Это 21 метровый вертикал с согласующей катушкой у основания. Для меня работа на 160 и 80 м была основным приоритетом. Антенну заказали с доставкой сразу на острова. Как всегда что-то не получилось и она пришла уже под конец экспедиции. После битвы на таможне ее удалось забрать на следующий день. Я так обрадовался, что в пылу погрузки повредил спину, пока пытался запихнуть в машину деревянную катушку с кабелем. В позвоночнике что-то хрустнуло. После этого даже сесть в машину было делом крайне болезненным и неприятным.

Тем не менее решил ставить антенну незамедлительно, не смотря на временную инвалидность. Единственным местом для установки был небольшой пустырь у дома D44AC, который отделял его от огромных емкостей с топливом, принадлежащих порту. При моих манипуляциях с антенной лицо Карлоса D44AC наполнялось ужасом. Сославшись на неотложные дела он уехал из дома от греха подальше. В итоге поставил антенну самостоятельно. Получилось это у меня не очень хорошо. Но с учетом того, что спина у меня не гнулась, а поставить и настроить за вечер 21 метровый вертикал не легко даже здоровому человеку, результат был приемлемым.

Первый вариант антенны на 160 дома у D44AC. 2002.

На следующий день конечно ее подправили, но фото которое выше, является очень хорошим памятником надорванному радиолюбительством позвоночнику... К сожалению дом Карлоса расположен очень неудачно по отношению к востоку и поэтому работать с бывшим Союзом было трудно. Дело в том, что дом стоит на склоне холма, который наглухо закрывал Азию, и почти полностью закрывал Европу. Американское направление было открыто, но меня больше интересовала Азия, как более сложный район. За несколько дней провели около 600 связей. Не очень много конечно, но дело шло к концу экспедиции когда пришла антенна. Не получилось и с Азией. Хотя я четко отслеживал Grey Line и давал CQ Asia, нас просто не слышали. Только Гена UA9MA был единственным утешением. Он прорезался четко на своем восходе. В основном же в лог попали известные позывные Европы и Штатов.

После решения строить позицию на горе Монте Верде, в октябре 2002, мы уже поставили тот же штырь в хорошем месте. Он честно проработал там какое-то время, пока не было принято решение сделать другие антенны. Уже с вершины мы постарались максимально насытить общественность страной. Благо, что условия позволяли.

Согласующая катушка Титанекс V160E. 2002.

Ветер на горе Монте Верде ломал верхнюю трубу три раза за неделю. 2002

Осенью 2002, по пути в Кабо Верде, представилась возможность заехать на радиолюбительскую конференцию в Воронеж. Вот хочу разместить пару фотографий активных Топбендеров. Дальше по ходу написания заметок, буду стараться дополнять текст фотографиями людей. Своих героев нужно знать в лицо! :).

Активные станции на 160. UA4CC, UY5XE (особо на 160 не замечен. Надеюсь только пока.), UA4HBW.
Воронеж. 2002.

EY8MM, UA6LV, UA9KM. Воронеж. 2002.
UA9KM сразу после участия в пивном контесте.

2003. Вторая попытка

На встрече в честь Нового 2003 года мы разговорились с Дени F5CW, который в это время работал в Душанбе, о всяких наших радиолюбительских штучках. Дени поделился своими успехами на диапазонах, в том числе и 160. Дело в том, что он жил в гостинице "Таджикистан" и просто бросил провод вниз и согласовал через тюнер. Мне сразу вспомнилась встреча двадцатилетней давности с Альфредом UT5AB и я спросил как отвечают на 160. К моему удивлению Дени ответил, что неплохо и есть даже американцы. Пришлось уточнить, что за антенна и как она сделана. Long Wire из полевки и 100 Ватт, ответил Дени! В то время я никогда не рассматривал полевку, как материал для антенн. Нужно пробовать, подумал я, так как полевку легдо купить в неограниченном количестве. В голове сразу появились мысли о Гиссарской обсерватории с ее мачтами, которые можно использовать в корыстных радиолюбительских целях. Вот так, беседа с умным человеком может открыть новые горизонты. Или указать на те вещи, которые лежат на поверхности, но ты их не видишь.

Стал думать, что повесить на 160. Решил попробовать сделать слопера или дельту. Стал переписываться с народом с Top Band рефлектора. Народ рекомендовал разное, но советовал начать с дельты. В это же время позвонил Дени и сказал, что набрал мне провода, и чтобы я заехал, так как он скоро уедет и все пропадет. К этому моменту я уже нашел статьи ON4UN с рекомендациями запитать дельту не с угла, как делало большинство, а сбоку, чтобы получилась вертикальная поляризация.

Договориться с руководителями Института Астрофизики было делом техники. Там не велись никакие исследования и они согласились меня приютить на пару дней, для моих "научных" экспериментов. Как выясняется сейчас, эта пара дней продолжается уже почти семь лет. Ребята с Обсерватории и руководство института благосклонно относятся к моим проектам, за что им большое спасибо!

Для антенны выбрал самую высокую мачту 55 метров. На ней стоят ромбы, направленные вверх для проведения зондирования ионосферы. Поэтому натянуть дельту между проводов штатных антенн было не таким простым делом, как может показаться с первого взгляда.

Мачта 55 метров на которой установлена вертикальная дельта. Январь 2003.

Тем не менее все обошлось. После определенных манипуляций был достигнут приемлемый КСВ. Запитывал ее через четвертьволновый отрезок 75-омного кабеля. Можно было бы конечно помучиться с настройкой, но видимо штатные антенны сильно мешали и вносили свои коррективы в волновое сопротивление.

Точка для меня была абсолютно новая и я не знал что от нее ожидать, и какой результат может получится в CQ WW 160 CW. Будучи человеком осторожным установил себе ориентир в 250 связей и 40 стран. После первого же включения поразила чистота и прозрачность эфира. Такого я не только не слышал в Таджикистане, но и даже мечтать не мог. Я всегда считал, что из-за южного расположения, тишины в эфире на НЧ быть не может в принципе. Еще одно заблуждение, от которого получилось избавиться!

Во время работы в CQWW 160. 2003.

Вот, что я написал тогда в контест рефлектор после теста:

Получилось:

549 QSO
4707 POINTS
4 SECTIONS USA/CANADA
71 COUNTRIES

Всего: 353,025 очков

UA-90
UA9-41
UA2-4
UR-64
UN-4
UK-3
4J-3
4L-2
ER-1
ES-3
EU-2
EX-1
EY-1
LY-8
YL-6

Эти связи особенно запомнились:

D4B (Легко со второго вызова). Стоял на диапазоне после рассвета, когда даже Европа пропала. Самый громкий уровень по S-метру, JT1CO (Супер сигнал), WH0V, JA-83, HL-2, YI1BGD, VU2HF and VU2BGS (у него диполь на высоте 12 метров и 70 ватт. Всего он провел 16 связей), OH0R, VR2BG, CT3FN, PR0F, VY2ZM, W1JR, VE1ZZ, YV1DIG, KC1XX, K1NA, W1FJ, FY5KE, PJ2X, FM5GU, ZL3IX, KH7X, VK6VZ, AX6HD. Главное впечатление это карибы после рассвета с ломовыми сигналами и ответами с первого вызова. Такого в моей практике из Таджикистана не было. Из станций России конечно сигналы RN6BN и UA6LV запомнились!

Второй день был слабым (всего около 70 связей), что скорее всего связано с прохождением и количеством станций. Последние 3 часа не работал совсем. Главная проблема- статика. Если в ночь до теста уровень шума был 3 балла, то в тесте треск не опускался ниже 7-9 90% времени. Не главные проблемы- около 5 градусов тепла в шеке и 3,5 часа сна за 3 суток.

Для меня самой запоминающейся связью тогда стало QSO c PR0F. Я не хотел верить своим ушам, что с Южной Америки станция может идти так громко. Я был уверен, что он мне не ответит, так как он лихо работал с Европой и Американцами. Но он услышал, и был шокирован не меньше чем я сам. Это он уже мне рассказал в Дейтоне в 2008 году.

W5SJ (PR0F) и EY8MM обсуждают QSO 2003 года. 2008. Дейтон.

А вот, что написали другие в рефлекторе 3830. Ведь это было первое появление EY на арене контестов на 160.

Reasonable condx. Great activity in this one. Great fun. About 325 Europeans in the log, including a ~100 hour into Europe Friday night. Misc.
- Missed DC, VE4, VO2, VY1, VE8
- Worked all mults heard except XQ6ET
- Wireless Ethernet saved the weekend...something to do in the slow hours
- Best QSO was EY8MM
- Band crowded during peak times...all the way up to 1880
KC1XX

Condx good to USA with an usually high QSO total from here. But EU wasn't so good for us with weak QSB signals both nites. Brite spots were having EY8MM call us, along with two VKs and 7 JAs the second nite.
PJ2X

D4 propably is not a best location for 160m lot of QRN. I find after contest my new full size vertical erected after contest winning in EU more then 20 db but IV dipole is winning in NA more then 20m. Inverted Vee is about 500 m over the ground. Best signal from Asia EY8MM from Japan JA2JW. From Pacific VK6HD and VK6VZ. From NA VE1ZZ,W2GD. Caribean ZF2NT. JT1CO, EL2DX really surprise me because call me when I dont have caller. Last day JT1CO have great signal.
D4B

Александр 4L5A/D4B показывает в какую сторону EY.

В конце года решил попробовать поработать из обсерватории в CQ WW CW на 80 метров. Было очень интересно, так как результат на 160 превзошел все ожидания. После того, как отработал, пришел к окончательному выводу. Пора заниматься приемными антеннами!

За год сработано много новых стран и проведено 1150 QSO на 160 метров. Это был самый удачный год и наконец-то преодолена отметка 100 стран.

Cезон 2004.

Все свое ношу с собой. Заезд на контест. 2004.

В январе 2004 года отправился на позицию с твердым убеждением, что пора заняться приемными антеннами. Заблаговременно был куплен трансформатор 9:1 у K9AY и сделан один самодельный. Было проведено много тестов и наблюдений, которые я тогда описал в небольшой статье. Это было что-то типа пособия из серии "Для чайников", написанное чайником. Тем не менее на статью пришлось больше 10 тысяч кликов и ее скопировали несколько сайтов. Так что она не зря писалась.

Январь в Таджикистане. EY8MM, EY8BA, EY8CQ во время экспериментов с Бевериджами. 2004.

Чем лучше я начинал слышать на 160, тем интереснее становилось на нем работать. Оказалось, что прохождения там не так уж редки, и можно проводить совершенно удивительные связи. Копилка стран добавилась не только во время контеста, но и во время выездов под экспедиции. Особые станции в этот год 9V1GO, VP5/VE3NE, TK5MH, C31LJ, 4U1ITU, 3B9C, FP/VE7SV, A52CDX, 9N7BCC.

VE3NE (VP5/VE3NE) и EY8MM. 2008. Дейтон.

Всего за год получилось 897 связей и достугнут рубеж 129 стран.

Cезон 2005 и 2006.

2005 и 2006 годы не сложились в плане обсерватории из-за перебоев с энергоснабжением. Выезды пришлось отменить и пробовать работать от Саши EY8CQ. Там повесили слопер с верхушки новой 30-метровой мачты. Запитать ее все не доходили руки, хотя планы такие были.

В это время были приобретена коробочка для двунаправленного Бевериджа у Андрея RA6LBS, и проведены первые испытания. Через час после его установки, уже были сработаны три новые страны: 3B8/OM5RW, 4W3ZZ и T88AB (UA3AB). Жаль только, что его украли уже через 10 часов.

Эти два года были меньше посвящены Topband-у, чем положено, и вся энергия была брошена на контестинг на 40 и 80 метрах. Там были интересные проекты и антенны, но это предмет отдельной статьи.

Тем не менее, даже при такой низкой активности в лог попадали интересные станции. Например, FT5XO, был сработан из городской квартиры, на полуслопер с удлиняющей катушкой. Новые страны HB0, 6O0N, VU4AN, 5Z4DZ, 5A7A, VU7LD.

Так или иначе, за два года поднялся до уровня стран 141. И всего 164 связи за два года.

Cезон 2007.

К началу 2007 года я уже созрел к переменам в антеннах. Дельта несколько раз рвалась, и хотелось попробовать новые антенны, желательно направленные. И главное- постараться отойти от основной мачты, так как дельта находилась внутри штатных антенн и их влияние серьезно сказывалось на ее работе. Выбор пал на VP2E. Уже не помню, откуда появилась первая мысль сделать именно VP2E, но ее простота просто подкупала. Помимо простоты в изготовлении, она давала вытянутую восьмерку, что уже можно было считать направленной антенной. Роман UR0MC использовал несколько таких антенн и рекомендовал попробовать.

В целях эксперимента, также решил согласовать штатные ромбы на мачте, предварительно закоротив их на верхушке. Получились своеобразные рамки. Получалось две антенны, стоящие перпендикулярно друг другу, с периметром 200 метров. Согласовать, сказано, конечно очень громко. Просто двухпроводной привел их к америтроновскому тюнеру с надеждой, что что-то получится.

Тест отработали вместе с Сашей EY8CQ. Работали по очереди и в основном собирали новые страны и сравнивали антенны. Прорыва новые антенны не совершили, хоть и не уступали старой дельте. В плане Бевериджей тоже был сделан маленький шажок вперед. Их стало больше, и наконец-то сделали нормальный коммутатор, на который никогда не хватало времени.

В январе 2007, за заезд на CQ 160 контест провел 1021 связей и взял 8 новых стран 3W3W, DU9/N0NM, несколько 4O, HP3XUG, KV4FZ, SU9HP, T77C, ZB2FK.

Вот несколько аудио файлов за контест:

3W3W 7X0RY 9H6A 9N7JO CN2A CT3FN CU2A N1BUG ST2A XU7ACY YA/LY1Y ZA/Z35M

И несколько записей вне теста:

K1GUN PJ2/K8ND VE1ZZ VY2MW W3UR

Чуть раньше, в 2006 году попробовал сделать проволочный 4 SQUARE, но 80 метров и отработал в WW SSB. Работа антенны не понравилась. То ли провода вокруг мешали, толи настроить толком не получилось, но эта антенна тоже не прижилась. После экспериментов с VP2E решил, что тут нужно действовать кардинально. Решил менять ВСЕ!

Начал читать литературу и к октябрю 2007 года списался с Бобом N7UA, который порекомендовал поставить на 80 Bi-Square и прислал несколько советов по запитке и согласованию. Меня очень интересовала его антенна, о которой я узнал из книги Дядюшки Джона ON4UN. Боб оказался очень терпеливым руководителем проекта, и без устали отвечал на все мои глупые вопросы. Параллельно с Bi-Square проектом, я определился, что буду делать на 160.

Неподалеку от основного исследовательского здания стоят две мачты, между которыми когда-то висела антенная решетка. Между ними был сделан экран, по типу вещательных антенн, что натолкнуло меня на мысль поставить перед этим экраном квадрат на 160 и закрыть тем самым Европейское и Американские направления. Азимут этой решетки был очень подходящим для меня, а именно 325 градусов. Чтобы закрыть другие направления решил поставить Bobtail, который захватил бы Восток-Запад и дал бы мне хорошие шансы быть услышанным в Японии и Центре Африки. Но после определенных раздумий решил уменьшить аппетит и сделать Half-Square. Эта антенна уступала Bobtail по усилению (6 и 4 дб), но давала более широкий лепесток, который захватывал много новых нужных регионов. Но большей мере это решение было продиктовано необходимостью удаляться от основной мачты с кучей проводов, включающих в себя новые антенны на 80.

"Двойные" квадраты на 160 и 80 m

Антенна Half Square установлена между этими двумя мачтами. 2007.

Проект по строительству новых антенн и работу в CQ WW тесте, я описал в своих записках за 2007 год. Кнопочка Articles. Не буду повторяться, но скажу, что наконец-то я добился тех показателей, которые меня устраивали. Госприемка Half-Square проходила глубокой ночью. MFJ-259 не хотел работать в результате мы провозились почти до утра. И так замучились, что сразу свалились спать. Утром включив радио попал на пайлап C52C. Взял с первого вызова поверх Европы! Такая антенна мне годилась!

Этими двумя антеннами были закрыты основные направления, и можно было на какое-то время перестать беспокоиться о передающих антеннах. Подтверждением тому стал рекорд Азии в CQ WW CW на 160 м.

Андрей RA6LBS изготовил новый коммутатор для Бевериджей, с учетом направлений, именно под мои условия. Он выяснил какие Бевериджи у меня двунаправленные, какие обычные, и сразу сделал под них правильную коммутацию с учетом направлений. Это позволило отделаться от отдельных коробочек на столе и привело приемную систему к одному знаменателю.

За 2007 год были проведены несколько интересных QSO, которые заслуживают того, чтобы их отметили.

Для меня самой захватывающей эпопеей была охота за экспедицией N8S. Команда туда поехала правильная и шансы сработать их на 160 были очень высокими. Как оказалось, чтобы сработать с ними не потребовалось даже ставить приемные антенны. Шли они громко и работали четко. Время их появления на НЧ было правильным и в результате они одарили меня 9-ю диапазонами. Это была моя последняя страна на DXCC HR #1.

CW camp: UR0MC, K1LZ, JT1CO, RK3AD, RU4SU

Вертикал на 160 m

В ноябре месяце удалась моя первая и пока единственная связь по длинному пути с США. Larry N7DD прорезался меньше чем на минуту на юго-восточный BV, и этого было достаточно, чтобы провести QSO. Для Larry это была последняя зона и он стал первым обладателем WAZ 160 на западном побережье США.

Берни W3UR написал следующее в своем бюллетене:

N7DD, Larry Pace, has gotten Worked All Zones 160M certificate number 259. He believes this is the first 160M WAZ done entirely from a West Coast QTH, and W3UR says it's only the 15th 160M WAZ completed from the United States. Larry says his toughest zone was 17. He worked EY8MM, Nodir, longpath, which he says is a "once in a lifetime contact." He says he has only had six "true long path" QSOs on Topband.
The Daily DX

Всего за год проведено 2674 связи на 160. DXCC подрос до 148 стран.

Cезон 2008.

В планах на начало года стоял CQ 160 тест и я сделал несколько технических выездов. Все антенны держались и хотелось их попробовать и в этом тесте. Но тут вмешалась природа. В Таджикистан пришли невиданные холода и с середины декабря температура была далеко ниже нуля. В январе температура ниже минус 20 градусов была нормой. Естественно, что все сети энергоснабжения были перегружены, и отключения были ежедневными. В самой обсерватории свет отключили на три месяца. Да и в самом городе, в связи с такими холодами, нужно было думать, как выстоять в эти трудные недели без центрального отопления, которое отключили в 1991 году. Поэтому DXing и контестинг откладывались до лучших (теплых) времен.

Так я и стал ждать осени, чтобы опять вернуться в обсерваторию. Только вот в феврале поехала в океан еще одна правильная экспедиция - VP6DX. Спаботать их из дома было нереально. Практически антиподы. Вот я и загрузил генератор на 2 кВт, рацию и Аком 1000 поехал ловить рыбку. На 80 сработал их просто замечательно. Бац и в логе. На 160 не слышал. Какие-то пики были, но недостаточно, чтобы спать спокойно после такого QSO. На следующий день поехал пораньше и растянул 160 метровый Бевер. Зашел в шек и пока грелся усилитель, стал слушать эфир. VP6DX исправно работали на своей обычной частоте и я не удержался, чтобы не позвать их на один трансивер. Ответили на 100 ватт! Я аж расстроился, что таскал по этажам этот линейник и возил его два дня.

EY8MM и K3NA (VP6DX). 2008. Дейтон.

Нужно отдать должное этой экспедиции. Работали они суперпрофессионально, и слышали изумительно. На их сайте подробно описана их приемная система. Это была моя экспедиция 2008 года! Мучения с антеннами, возней с аппаратурой и замерзание в ледяном шеке стоили того.

Потом наступило лето. Жаркое лето. С солнцепеком и ультрафиолетом. Все мои заграничные веревки, на которых были растянуты антенны на 160 развалились и антенны упали. Заказал я тогда шнур специальный у RA6LBSа. Решил потратиться уже, но перестать лазить по мачтам и перевешивать все снова и снова. Переделали. Заодно решил закопать кабеля, от передающих антенн, чтобы не разворачивать их каждый раз. Возни хватает с приемными антеннами.

После прошлогоднего успеха в CQ WW DX CW, решил замахнуться на результат уже в SSB-160. Иллюзий особенно не было, но нужно было обновить рекорд зоны. Очень уж он низкий был, аж стыдно другим зонам в глаза смотреть.

До теста как всегда поработал на новые страны. Немного, но поживиться удалось. Статистика по тесту в соответствующем разделе сайта. А вот пару комментариев процитирую:

Where was everyone on topband in the early hours of the morning? I don't know how many reports I got of "you're the only signal on the band" in reply to my CQs. I confirmed this as well by spinning the VFO numerous times at good topband times and there was no one else around. The band was quiet on both ends of the QSO, and yet conditions are there. Then, as I was getting depressed about it, I begin to hear EY8MM and RU6LA more than an hour before my local sunrise on topband. As the sun comes up here, EY8MM rises to S4-S5 on our JA beverage (no preamp!). It was then that he heard me call and we had what appeared to be an easy QSO. I won't forget that QSO!
KH6LC

The night before the contest I ran over 200 stations on 160 CW, including working EY8MM before I even had the amplifier connected. Friday night D4C moved me to 160 and I discovered that the SWR on the antenna was now over 4:1 and it didn't hear very well. The few US stations I worked on 160 all were moved from other bands.
TO4X (FS)

Подводя итоги году, нужно отметить, что он прошел под флагом восьмидесятки. Усиленно добивал 5BWAS. В декабре 2008 сработал последний штат, и теперь меня ничего не останавливало вплотную заняться 160.

Сезон принес 1327 QSO. Стран стало 163. Количество штатов достигло 16.

Published in Articles

Wednesday, 24 June 2015 06:14

2002 EY1ARP Amateur Radio Peak Expedition

View the embedded image gallery online at:
https://ey8mm.com/contest/itemlist/tag/dxpedition#sigProIde5702b9783

Published in Pictures