Displaying items by tag: signy island

EY8MM Nodir barátom részt vett a VP8ORK hívójellel fémjelzett nagy expedícióban a Déli-sark Dél-orkney szigetén 12 másik vegyes nemzetiségű rádióamatőr társával együtt.

A cikk EY8MM Nodir OM leírása alapján készült (a teljes orosz nyelvű változat megtalálható a http://www.ey8mm.com/articles weboldalon), ezért az egyszerűség kedvéért az elbeszélő személyét nem változtattam meg és az egyes szám első személyben maradt. Ahol ez nem így van, azt dőlt betűkkel jeleztem (Lakati Tibor - EY9/HA8SLT). A cikk kivonatos, ez az oka annak, ha logikai és időrendi "lyukak" fedezhetők fel benne. 

Bevezető helyett

9V1YC James ajánlata a Dél-orkney-i szigetekre induló rádióamatőr expedícióban való részvételre váratlanul ért. Annak ellenére, hogy korábban volt szó egy antarktiszi expedíción történő részvételemről, ezen mégis elcsodálkoztam, ugyanakkor izgatottsággal töltött el a lehetőség. Időt kértem tőle, hogy átgondoljam a lehetőségeimet és pontosítsak néhány részletet.

Ilyen részlet pedig volt bőven. Először is egy ilyen utazás költségei, okmányok, formalitások, stb. Az expedíció az Argentína déli részén levő Usuaya kikötőjéből indult, ezért argentin vízumra volt szükségem. Egy ilyen kis ország (Tádzsikisztán, ahol a legtöbb államnak nincs nagykövetsége) állampolgára számára a vízumügyintézés mindig nehézkes. Megkerestem Argentína moszkvai nagykövetségének a telefonszámát az Interneten és azonnal kapcsolatba léptem velük. Számomra érthetetlen okból azonban, az argentin Külügyminisztérium Tádzsikisztánt az Iszlámábádban (Pakisztán) lévő követséghez akkreditálta, a moszkvai nagykövetség munkatársai pedig élesen elzárkóztak bármilyen vízumügyintézés lehetőségétől Oroszországban. Ez eleve rossz jel volt, hiszen Pakisztánba utazni egyáltalán nem volt kedvem. Nem azért, mert ez az ország nekem tetszik, hanem azért, mert az utazás oda is körülményes, közvetlen járatok nincsenek és oda is vízum kell. Még az a jó, hogy Dushanbében legalább Pakisztánnak van nagykövetsége.

Аz argentin vízum megszerzésének további viszontagságait nem részletezem (bár az is megérne egy misét, HI), a lényeg, hogy a vízum meglett, tehát ez nem lehetett az utazás akadálya. 

Amikor a pakisztáni kalandjaimról tájékoztattam az expedíció tagjait úgy döntöttek, megérdemlem, hogy az expedíció első és utolsó "ceremoniális" QSO-ját én csináljam meg.

Az utazás kezdete

2011. január 14-én kezdődött meg az utazásom, amely 45 ezer kilométert jelentett a levegőben és 3 ezer kilométert a tengeren. Az első állomás Moszkva volt. A domogyedovói repülőtéren már várt EY8DX Juríj, akit az olvasók valószínűleg UA4LCQ-ként jobban ismernek. Úton a szállodába RA6LBS Andrejtől elhoztuk az általa az expedíció számára előre elkészített kétirányú Beverage antennát. 

A következő 5 óra repülés Katar-ig meg sem kottyant az azt követő 14 órához képest Sao-Paulo-ig. Szerencsés egybeesés volt, hogy ugyanezen a járaton repült 9V1YC James is, akivel csak a gépen találkoztunk. Még 2 óra Buenos Aires-ig, ahol az expedíció találkozási pontja volt meghatározva.

Az expedíció teljes állományából 9V1YC James-en kívül korábban már találkoztam VE3EJ John-al, N1DG Don-al, K0IR Ralph-al és K6AW Steve-el. Ezek csak rövid találkozók voltak konferenciákon. Most azonban egy hónapot kellett egymás közelségében eltöltenünk, úgyhogy mindenki nézegette egymást és próbált közelebbről ismerkedni. Úgy tűnt nagyon jó csapat jött össze és büszke voltam arra, hogy én is köztük lehetek.

A következő nap egyszerű turisták voltunk Buenos Aires-ben. Este vacsorára hívtak minket az argentin rádióamatőrök. Ez egy grandiózus összejövetel volt! Többen sok órát vezettek le azért, hogy velünk találkozhassanak. A csoportkép – gondolom – sok mindent elárul (1. Kép).

Első sor balról jobbra: LU1BR Luis, LW7DX Horacio, LU4FPZ Sebastian, KØIR Ralph, LU9DO Juan Carlos, W3WL Wes.
Középső sor: :LU6ETB Arturo, LU2DKT Eduardo, N1DG Don, 9V1YC James, LU2AH Ron, LU7DW Claudio, ND2T Tom, LU2DSL Eduardo, N4GRN George, EY8MM Nodir, LU4DXU Henry.
Hátsó sor: N6MZ Mike, VE3EJ John, W7EW Lew, K6AW Steve, K9ZO Ralph, DH1TW Toby, WB9Z Jerry.

Az expedíció tervezésekor csak két Acom-1000-es végerősítőt akartunk használni 160 és 80 méteren, de a gyártó végül még három Acom-1010-est a rendelkezésünkre bocsátott, amit köszönettel elfogadtunk.

Az expedíció előtt volt szerencsém megnézni a VP8THU és VP8GEO log-jait, amelyekből kiderült, hogy az alsó sávokat "nem dolgozták meg" eléggé, így ezekre különös figyelmet kell fordítanunk. A VP8THU-n a 160/80 méteres sávokon nem dolgoztak egyáltalán, a VP8GEO-n pedig 160m-en 233 QSO-t csináltak, 80m-en pedig 1504-et. Az expedíciók filmanyagát átnézve világossá vált, hogy nem a pingvinek felelősek a gyenge alsósávi teljesítményért, hanem egyszerűen ilyenek voltak a viszonyok. Nehezek!

A VP8ORK expedícióra 2-2 készlet antennát készítettünk elő a 160-40 méteres sávokra. A speciális sajtóközleményben kijelentettük, hogy itt minden másként lesz. Az expedíció előtt szétküldött kérdőíveken csaknem minden operátor kijelentette, hogy szeretnének dolgozni 160 méteren. Ez bizalommal töltött el minket és reménykedtünk, hogy meg tudjuk oldani a feladatot és méltó módon tudjuk képviselni az alsó sávokat is az expedíció során.

A magam részéről kijelentettem, hogy én külön szeretnék foglalkozni a 160 méterrel és kiegészítő kutatásokat végeztem. 2010-ben a miénkkel körülbelül egy időben volt a VP8DMN expedíció a Falkland-szigeteken, akik tevékenységüket "alsósávosnak" minősítették, ezért az ő adataikat vettem alapul. 160m-en csináltak 660 QSO-t, 80m-en pedig 1451-et. A Falkland-szigetek mintegy 1500 km-el közelebb van az USA-hoz és Európához, ezért az ő feltételeik jobbak voltak. Minden tényezőt és lehetőséget elemezve olyan követelményt támasztottam magam elé, hogy legalább 1000 QSO-t kell csinálni 160 méteren és 2000-t 80 méteren. Erről az elhatározásomról tájékoztattam a VP8ORK teljes csapatát.

Usuaya

Január 19-én a teljes csapat megérkezett a Buenos aires-i repülőtérre. Még egy repülőút állt előttünk az Argentína déli részén lévő Usuaya-ba. Ott már várt bennünket a Braveheart nevű hajó, amely készen állt a berakodásra és a kihajózásra.

Usuaya a tűzföldi szigetvilágban található, spanyol neve Tierra del Fuego, az azonos nevű tartomány fővárosa Argentína legdélibb pontján. Ez az Antarktiszhoz legközelebb eső kikötő és a legdélebbi város a Földön.

 

A Braveheart Usuaya kikötőjében

A következő nap nem bővelkedett eseményekben. A berakodás szervezetten és felesleges sürgés-forgás nélkül zajlott. Elegen voltunk és könnyen belefértünk az ilyen kikötői munkákra előírt három órába.

Hajózás

Elérkezett az indulás napja. Számomra, aki az ilyen tengeri dolgoktól elég távol állok, ez az esemény különleges volt. Néhány rövidebb tengeri tapasztalatot leszámítva ez volt az első igazi tengeri kalandom. Ez a kaland pedig nem máshol kezdődött, mint a Drake szorosban!

2011. január 21-én felszedtük a horgonyt és kihajóztunk. Ahogy 9V1YC James mondta "ideális vákuumban" az út mintegy 90 órát fog tartani. Azonban egyikünk sem tudta, hogy rendelkezik majd a Drake-szoros, merthogy ez egyáltalán nem vákuum.

Usuaya kikötője a hajótat mögött maradt

A hajóút első 6-8 órája – a hozzáértők ígérete szerint – nyugodtnak ígérkezett. A Beagle-csatornán való áthaladás egyszerűnek tűnt. A víz nyugodt volt és az idő csaknem szél-csendes. Mindenki a fedélzeten volt és elveztük a friss levegőt. Fényképeztük az argentin és chile-i oldal festői tájait.

A Beagle-csatorna

Az argentin törvények szerint a szoroson révkalauz kísért át bennünket, nem mintha Naigel és legénysége nem tudott volna megbírkózni a feladattal, de a szabály az szabály. Végre átértünk a szoroson és kiértünk a nyílt tengerre. Megkezdődött a hajó oldalirányú ringása. A különböző internetes források és a legénység tanácsára estig a kormányfülkében maradtam, hogy lássam a horizontot. Ebben az esetben a szervezet megfelelő információt kap és elősegíti a himbálózáshoz való alkalmazkodást.

Ahogy közeledtünk az antarktiszi konvergenciához egyre hidegebb lett. Ez az a hely, ahol a hideg antarktiszi vizek találkoznak a melegebb északi vizekkel és itt húzódik az Antarktisz határa. A víz hőmérséklete hirtelen 3 fokra esett.

Január 24-én már kisebb jégtáblák is megjelentek, amelyek mérete először futball-labdányi, majd autónyi volt. A robotpilótát kezelő matróz ügyesen kerülgette az észrevett akadályokat.

Hamarosan a Dél-orkney-i szigetek megjelentek a fedélzeti GPS térképén. A radar jelentős jéghegy-koncentrációt mutatott pontosan előttünk.

Megkezdődött a legérdekesebb…

Naigel kapitány a kormányfülke tetején kezelte a nagyteljesítményű fényszórót. Feladata az volt, hogy a sötétben felfedezze és megvilágítsa a jéghegyeket és a kisebb szikla-szigeteket az útvonalon. Mett a kormánynál volt, a hajó lassan haladt előre. Az utasok közül csak K9ZO Ralph és én voltunk fent. 

 Naigel fényszórója

 

 És az egyik felfedezettje
 

Végre Naigel úgy döntött, hogy itt az idő lehorgonyozni és rádión kiadta az utasítást. Karl elindult a horgonyláncok felé, hogy előkészítse a mechanizmust. A felső fényszórón kívül minden világítást kikapcsoltak, hogy ne zavarja a navigálást. A horgonycsörlőnél sötét volt, Karlt pedig láthatóan zavarta a lámpája, amit megpróbált letenni valahova, de mindig leesett. Ekkor kimentem a fedélzetre, hogy segítsek neki. Nagyon büszke voltam magamra, hogy – még ha kandeláberként is, de – részt vehettem ebben a folyamatban.

Karl irányítja a horgonycsörlőt

Végre lehorgonyoztunk. Naigel lejött hozzánk a fedélzetre, és láthatóan remek hangulatban volt. Ezután mindenki szétszéledt a kajütjei felé, hogy legalább egy néhány órát pihenjünk.

A Dzholli család három kapitánya – Den, Naigel és Mett

 

A partraszállásunk helyszínének neve Waterpipe Beach (Vizipipa-part). Sok évvel ezelőtt itt kötöttek ki a bálnavadászok hajói, itt töltötték fel édesvíz-készletüket egy gleccsertóból. Kényelmi szempontból kiindulva a bálnavadászok egy csővezetéket építettek ki a tótól a partig és felszereltek egy szivattyút is, amely valószínűleg mechanikus volt és a matrózok hajtották. A szivattyúból egy halom rozsdás vas maradt, de a csővezeték egész jó állapotban megmaradt.

A Signy-sziget néhány dombból áll, amelyek közül néhányat jég borít. A Waterpipe Beach-től kissé délebbre egy angol kutatóállomás a Signy Island található. Az állomást 1947-ben építették, 1996-ig egész évben működött, azóta csak az antarktiszi nyár idején van nyitva. Az állomáson biológiai és klímakutatások folynak.

 

Signy-sziget. Waterpipe Beach.

  

Waterpipe Beach és lakói

Rádióamatőr szempontból örültem, hogy a keleti irány nyitott volt. Az 1200 méter magas hegyek a 10-15 mérföl távolságban lévő Koronázási szigeten voltak, így azok jelentős akadályt nem képeztek. Ez volt az ázsiai és az európai irány. Az észak-nyugati iránnyal azonban gondok voltak. Az egyetlen reményünk egy a hegyek között Észak-Amerika irányában lévő hegynyereg volt. 

Elsőként 9V1YC James, K0IR Ralph és VE3EJ John – vezetői delegáció minőségében - ment ki a partra, hogy kiválasszák a tábor helyszínét és kijelöljék az antennák helyeit.

Én a második csoporttal "szálltam" partra.

Kis idő múlva VE3EJ John összehívott bennünket és elmondta tervét az antennák felállítási helyeit illetően. A legkényelmesebb és legmagasabb pontokat "odaadtuk" a 20, 30 és 40 méteres sávoknak, mivel ezekre helyeztük a hangsúlyt a legnagyobb QSO-mennyiség vonatkozásában.

A 160 és 80 méteres antennák helyinek kiválasztásához kicsit tovább is el kellett sétálnunk. A 80 méteres vertikál számára kiváló helyszínt találtunk úgy 100 méterre a sátorok helyétől. A 160 méteres antenna helyét John mintegy 200 méterre jelölte ki a sátraktól kissé beszorítva a dombok közé; ez engem egy kicsit elszomorított. A tervek szerint az alsósávos antennák telepítését a következő napon végeztük. Nem akartam vitatkozni, de határozottan eldöntöttem, hogy ragaszkodni fogok egy jobb helyszín kiválasztásához a 160 méteres antenna számára.

John alapvetően minden antenna helyszínét optimálisan választotta és nem tudtam nem elismerni szakértelmét ezen a téren.

A DX-Engineering az expedíció rendelkezésére bocsátott egy-egy antenna készletet a 40-10 méters sávokra. WB9Z Jerry még otthon elkészítette az ellensúlyokat és a kábeleket. Csak a méretek kijelölése és az antennák felállítása marad hátra.

A 80, 40, 17, 20 és 15 méteres sávokra 2-2 antennát terveztünk felállítani, hogy SSB és CW(RTTY) üzemmódokban is tudjunk dolgozni egyidőben. Előrebocsátom, hogy ez a megoldás nem volt túl sikeres, mert akárhogy próbáltuk is szétrakni az antennákat, a kölcsönös zavarást nem sikerült elkerülnünk.

A 80 méteres CW sávra egy teljes méretű vertikált terveztünk. Ehhez hoztunk egy 20 méter hosszú teleszkópos Spiderbeam botot. Volt velünk még egy 26 méteres Spiderbeam bot is, amit tartaléknak szántunk a 160 méteres sávra, amelyre egyébként az elsődleges antenna a Battle Creek Special volt. Erről az antennáról később még lesz szó.

A SteppIR rendelkezésünkre bocsátotta a BiggIR vertikált, amelyet a 80 méteres SSB szegmensre szántunk, valamint a 12 és 10 méteres sávokon második antennaként terveztünk felhasználni.

Két csoportra oszlottunk és kezdtük leverni a karókat. Nagyon sajnáltuk, hogy nem tudjuk használni a sósvizű tengerhez közeli területeket.

Január 25-én estére az első sátor állt és csaknem minden felsősávos antenna le volt telepítve. A sok cipekedéstől elfáradtunk és mindenki örült, hogy visszamehettünk a hajóra. Ott forró fürdő és meleg vacsora várt bennünket. 

A felsősávos vertikálok telepítésre készen

A 40 méteres CW antenna felállítása

Battle Creek Special

2011. január 27

A bekapcsolásig mintegy 2 óra maradt hátra. A "Braveheart" legénysége vállalta a generátorok kezelését. Beindítottuk mind a négy 3,5 kWt-os generátort és leellenőriztük az üzemképességüket. Azért, hogy ne veszítsünk időt az érdemi munka közben, a generátorokban lecseréltük az olajat és feltöltöttük az üzemanyagtartályokat.

Az erőmű. Négy 3,5 kWt-os generátor

 

Erre az időpontra mind a hét munkahely készen állt. Mindenhol K3-as adóvevők és RigExpert interfészek voltak. Öt munkahelyet ACOM végfokokkal láttunk el. Két ACOM-1000 és három ACOM-1010. 

A VP8ORK munkahelyei

Mindenki készen áll az "ütközetre"

Mind a 13 rádióamatőr összegyűlt a munkasátorban. 9V1YC James rövid munkaértekezletet tartott. Néhány perc múlva a VP8ORK hívójel felhangzik az éterben. 

A K3 szűrőinek konfigurációjától függően a munkahelyeket üzemmódonként osztottuk el. Minden munkahelyen kifüggesztettük frekvenciákat, irányokat, QSL információt, stb. Minden állomásnak saját sorszáma volt. A generátorokat is beszámoztuk, hogy minden egyszerű és érthető legyen. A sátor sarkában helyeztük el az antenna-elosztó egységet.

Minden antennakábel és munkaállomás kábel itt futott össze. Minden kábelen a munkaállomás száma, amit az azonos számú antennacsatlakozóhoz rögzítettünk. Egyszerű és megbízható módszer.

 

Antennaelosztó

Egy külön asztalon kaptak helyet a sávszűrők, a morze-billentyűk és a fejhallgatók. Minden operátor a saját billentyűjét és fejhallgatóját hozta magával kényelmi és higiéniai megfontolásokból.

A munka megkezdése előtt 9V1YC James röviden elmondta, hogyan képzeli a váltásokat. Még a tengeri út alatt K0IR Ralph kidolgozta az operátorok váltási rendjét. Az elv az volt, hogy mindenki maximális hatékonysággal, az üzemmódokra és sávokra vonatkozó egyéni kívánságok figyelembevételével tudjon dogozni. Ez meglehetősen bonyolult terv volt, amit Ralph állandóan korrigált.

Én ültem a 20 m SSB állomás elé, és a többi állomásokhoz is odaült valaki. Én a többieket nem láttam.

Az első percek az éterben

Az első 10 perc eredménytelen CQ-zás után kezdek ideges lenni. Fejemben mindenféle kellemetlen gondolatok kavarognak a technika ördögéről. Hátrafordulok a többiekhez, a szabad operátorok az ajtóban figyelnek feszülten, senkinél nincs egyetlen egy QSO sem. Eltelik még néhány perc, végre hallok valakit, aki meglehetősen bizonytalanul, de hív bennünket. Ez volt HB9AUS! Igen, megvan az expedíció első összeköttetése! A következő 5 QSO-ra elmegy még 12 perc. Valahogy minden válaszoló állomás csak nagyon halkan jön. Újra hátrafordulok a többiekhez, ők még mindig nem csináltak egy QSO-t sem. 18 óra 7 perckor csinálom az expedíció következő összeköttetését a HA6NF magyar állomással. Majdnem rögtön utána jön HA1TJ. Az első 45 percben az összes munkaállomáson mindössze 100 összeköttetésünk van. Nem vagyunk túl vidámak…

Hamarosan azonban változik a helyzet. Az ütem felgyorsult, a szabad operátorok visszajelzéseiből tudom, hogy a többieknél is beindult a munka. A következő 100 ÖK megvan 14 perc alatt.

Az első nap után világossá vált, hogy ilyen körülmények között nem fogjuk tudni tartani a 3-órás váltási rendet. A szabad váltás a «Braveheart» fedélzetén pihent. A másik sátort a parton tartalékként állítottuk fel, hogy majd ott pihenünk, de ehhez túl hideg volt. Túl sok időt vesztettünk a gyakori váltásokra, a "Braveheart" legénységének pedig komoly erőfeszítésébe került minden alkalommal szállítani bennünket. Végül kidolgoztunk egy olyan lehetséges változatot, amely lehetővé tette, hogy szervezettebben dolgozzunk és a minimumra csökkentsük a váltásra szánt időt és a kockázatokat.

Az első váltás reggel 3-kor kelt és reggeli után partra szállt. 4 óra körül már világos volt annyira, hogy nem kellett félni a víz alatti kövektől. Ez a váltás 12:00-ig dolgozott, a második váltás 12-től 20-ig, a harmadik pedig 20-tól 04-ig. Így 8 órát dolgoztunk és ugyanannyit pihentünk. Ez a változat nekem jobban tetszett, mivel nem érintette a sötét napszakokat, amelyeket fel lehetett használni a 160 és 80 méteres sávokban történő munkára.

Találkozóhely a sziklán
 

A mi váltásunk a "fiatalok", akik első ízben voltak az Antarktiszon megerősítve N4GRN George-al és W3WL Wes-al. Nem tudom, hogyan történt a feladatok elosztása a többi váltásban. A rövid találkozókon kívül a sziklán, az elkövetkezendő két hétben gyakorlatilag nem találkoztunk. 

A mi váltásunkban sikerült optimális egyensúlyt létrehozni az operátorok üzemmódok szerinti elosztásával.

K6AW Steve CW operator volt. Felkészültsége és tapasztalata rendkívül kitartó "harcossá" tette a CW "tömeg-összejöveteleken" (pileup, HI). Egy ültében végig tudta dolgozni a 8 órát úgy, hogy közben cseppet sem veszített a sebességéből.

K9ZO Ralph – CW operator, nem kevésbé strapabíró a morzézó tömegben. Igaz, ő megengedte magának, hogy a váltás végén, ha már nagyon elfáradt átmenjen fóniába. De ez is csak az expedíció vége felé történt.

WB9Z Jerry a legfőbb SSB operátorunk. Az SSB üzem legnagyobb terhét ő vitte, és csodálatosan megoldotta a feladatot. Felesleges szavak és mozdulatok nélkül bármely sávban magas tempót tudott tartani.

N1DG Don nem kevésbé tapasztalt operator, az SSB-t és az RTTY-t részesítette előnyben. Az operátori megterhelése mellett Don felelt a számítástechnikáért és a log-okért. A hajóra visszatérve ő ellenőrizte a log-okat és az expedíció címére érkező elektronikus postát. Úgy Don, mind Jerry szükség esetén CW-re is átmentek.

N4GRN George az SSB-t jobban szerette, ha éppen nem foglalták le a logisztikai feladatok. Néha előfordult, hogy a hajón kellett maradnia a váltásunk idején, hogy szervezési kérdésekkel foglalkozzon. Az ő napi tevékenysége tette lehetővé mindannyiunk számára, hogy a rádiózáson kívül semmi mással ne kelljen foglalkozzunk.

W3WL Wes kiválóan oldotta meg a CW pileup-ok okozta problémákat és küzdött velük órákon keresztül. Ugyanakkor megengedte, hogy a túl nehéz feladatokat a fiatalabbak oldják meg csak azért, hogy tapasztalatot szerezzenek.

Nekem a 160/80 méter maradt éjszakánként és a 20/15 nappal. SSB-n és CW-n is dolgoztam körülbelül olyan arányban, mint otthon – 70/30. RTTY-n ezúttal egyáltalán nem dolgoztam.

A 40 méteres sáv olyan optimizmust ültetett belém, hogy már mérgelődtem magamra, amiért olyan alacsony követelményt állítottam fel a 160 méteres QSO-k számát illetően. Úgy tűnt, hogy az 1000 QSO-t néhány éjszaka alatt meg lehet csinálni. 160 méteren még azelőtt hallom az állomásokat, mielőtt CQ-zni kezdenék. W5UN és W2VO nagyon jól jönnek. Elkezdek hangolni, de az ACOM-1000 elektronikája leszabályozza a teljesítményt. Hát persze, biztos elfelejtettem átkapcsolnia szűrőt, vagy nem abba az antennába tettem a kábelt. Nincs ok az idegeskedésre, még egyszer mindent ellenőrzök. A szűrő és az antenna-kábel rendben. Még egyszer hangolok – nem megy, magas az SWR.

Mi lehet a baj? Magam ellenőriztem az SWR-t a telepítés után. Az antennát 1.830-ra hangoltuk be, a mérést az antennánál is és a sátorban is elvégeztem. Minden ideális volt. Eszembe jutott, hogy az antenna talppontjánál van egy 160 és 80/40 méteres átkapcsoló. Valószínűleg valaki elfelejtette átkapcsolni az illesztőt. Öltözöm és indulok az antennához. Mindenki kérdőn figyel, mi az ördögöt csinálok. Elmagyarázom, hogy sétálni van kedvem, meg akarom nézni a "város esti fényeit". Mindenki jóváhagyólag bólogat.

Miután rendellenességet nem találtam, visszatértem a sátorba és átkapcsoltam a szűrőt és az antennát 80 méterre. Az első CQ 23:55-kor. Elsőként UA3TCJ Andrey, majd Magyarországról megint elsőként HA6NF "csinál meg bennünket" 80 méteren.

2011. január 28.

Ismerős hívójelek sora feldobja a kedvemet. Az is lehet, hogy felmelegedtem a séta után. Felgyorsulnak az események. Néhány percen belül elkezdenek hívni az amerikaiak. Egyszer csak mindenki "feje felett/füle mellett" bedübörög UA9MA Gena. Hát, ez a hajnali csúcs-terjedés, plusz a nyitott ázsiai irány. A továbbiakban a események Ázsia és Észak-Amerika harcáról szólnak. Csak néhány UA3/UA4 állomás tud átvergődni az abszolút észvesztő tömegen a sávban. Nem sokkal később a terjedés megváltozik és ehhez az őrülethez csatlakozik még Európa is. Igazán hősi küzdelem volt …!

Csakúgy, mint más sávokon, ugyanazon forgatókönyv szerint dolgozom. Hogy tartani tudjam a tempót, az állomásokat a pileup széleiről szedegetem össze. Nem szeretem túlságosan széthúzni a sávot, ezért megelégszem 3-4 kHz-el. Távolabb nem megyek, nehogy nehéz legyen levenni a hívójelet. A széleken sikerül levenni minden hívójelet elsőre, úgyhogy vidáman dolgozom. Minél kevesebb európai van a sávban, annál könnyebb dolgozni. Európa problémája nem csak a fegyelem hiánya, hanem a gyenge vétel is. Pontosabban, sokan megengedhetik maguknak, hogy hívják a DX-et úgy, hogy ők maguk nem hallanak semmit. Ahogy a terjedés Európa irányában leáll, megugrik a sebesség is 200 QSO-ra óránként. A FÁK állomások nagyon fegyelmezetten hívnak. Voltak persze kivételek, de csak ritkán. Ezek a "gőzmozdonyok" jöttek egyik a másik után. Ha nem válaszolok, még sokáig zavarnak a sávban, amivel jelentősen lecsökkentik a sebességet, de ezt inkább ezen "mozdonyvezetők" lelkiismeretére bízom.

Végre megérkezik a váltás. Magyarázom VE3EJ John-nak a problémát a Battle Creek Special-al. John elküld aludni és megígéri, hogy megoldja.

Pihenőidőnk alatt a váltásunk megtalálta a magas SWR okát. Kiderült, hogy a szél eltépte a fordított L felső huzalát, amit én éjszaka nem tudtam megtalálni. VE3EJ John talált időt arra is, hogy elkészítse a szükséges huzalt és szigetelőket a javításhoz. Mindannyian kimentünk, hogy lefektessük az antennát és felerősítsük az új huzalt. 

 

A Battle Creek Special

A 160 méteres sáv antennája az édesvízi tó mellett

2011. január 29.

Sötétedés előtt álltunk "szolgálatba". Lehangoltam a rendszert 160 méterre. A CQ DX 160 verseny már megkezdődött. Hatalmas megrökönyödésemre a sáv tele volt állomással. Éjfél körül nem találtam szabad frekvenciát a CQ-hoz. Minden azirányú kísérletem, hogy meghalljanak eredménytelen maradt. Észak-Amerika még nem hallatszott, de az európai és ázsiai állomások nagyon meggyőzően jöttek. Az egyik állomástól a másikig megyek, senki nem reagál a hívásomra. Egyenlőre nincs ok az idegeskedésre. Még otthonról is nehéz ezen a versenyen meghívni Európát, most még ráadásul 15 ezer kilométerrel vagyunk messzebb. A terjedés sem a legjobb. Egyik nagy versenyállomást hívom a másik után, de egyikük sem ad még egy QRZ-t sem. Csodálkozom, hiszen még közepes műszaki felállású állomásokat is jól hallok. Hallok UN, UA9 állomásokat Ázsiából. 00:15-kor belebotlok a CW5W-be, aki CQ-zik. Alatta minimum három európai álomást hallok. Bizonytalanul válaszol, világos, hogy vételi problémái vannak. Még 10 percig kínlódom az európaiak hívásával eredménytelenül.

Átmegyek a meghirdetett 1827 kHz-es frekvenciánkra és általános hívást adok. Elsőként RK3PA válaszol. Érzem, hogy jól hall. Majd YL2СМ, néhány európai és argentin. Kis idő múlva megszűntek a hívások. A frekvencián megjelent egy európai Big Gun (nagyágyú). Jól hallottam, hogy kérték őt odébbállni, de neki nem volt kedve. Úgy döntöttem, átmegyek a 40 méterre.

 

EY8MM

2011. január 31.

Fokozatosan nő az észak-amerikai állomások száma. A terjedés pontosan a terminátor szélén 07:30-kor leáll, éppen hogy befejezem a QSO-t KL7RA-val. Végre sikerült legalább valamennyi ÖK-t csinálni 160 méteren. A körülményekből arra következtetek, hogy nem hallanak bennünket jól. Egyrészt rendben, hogy 15 ezer kilométer van közöttünk, de a vétel  és adás között akkor sem lehetne ekkora különbség. Én mindenkit kiválóan hallok ugyanakkor felfogom, hogy csak a legjobb paraméterekkel rendelkező állomások hallottak meg minket. Nehéz megítélni, mi lesz később. 

2011. február 2.

Az éjszakai váltás rosszul sikerült. Mindenkit kiválóan hallottam, hallottam 8Q7VR-t CQ-zni, hallottam, ahogy Európa hívta őt, és azt is, hogy ő senkit nem hallott. Vettem 4S7NE-t, RU0AI-t, UA9YAB-t ahogy általános hívást adtak. 

Nekem is csak kevesen válaszoltak. Összesen 62 QSO egész éjszaka alatt. CE1/K7CA 339-es riportot adott. Csaknem mindenki többször rákérdez. Észreveszem, hogy ma nagyon erős és hosszan tartó "lefagyások" vannak. Változik a terjedés. Még valami más is megváltozott. 353 QSO-nk van 160 méteren, ami még a VP8/O-hoz képest is kevés. Úgy döntök, hogy a pihenőidőmet feláldozva a parton maradok és megbeszélem John-al a további teendőket ezzel kapcsolatban. Le akarom szedni a Battle Creek Special-t és új vertikált akarok felállítani. Biztos vagyok benne, hogy le tudom illeszteni és abban is, hogy több időt ezzel nem szabad elveszítenünk. 

Amikor este találkoztunk a sziklán John váltásából mindenki széles szájjal mosolygott. John újra leckét adott nekem nyugalomból és megfelelő hozzáállásból. Elmondta, hogy a 160 méteres antenna radiáljait a fókák széttépték és a 20-ból nem maradt csak 3-4. A Battle Creek Special készletében csak rövid radiálok voltak. John és a fiúk 4 órán keresztül állították helyre a radiálokat, köveket raktak rájuk, ezen felül néhány negyedhullámúval is kiegészítették.

Szaladtam a rádióhoz megnézni, hogy sikerült a javítás.

2011. február 3.

07:00-kor a terjedés megszűnt. Az éjszaka alatt 315 QSO-t sikerült összehozni, ez majdnem annyi, mint az expedíció egész ideje alatt eddig.

Mesélem VE3EJ John-nak, röviden, gyorsan, hogy a váltás gyorsan megtörténjen. Kérem, hogy hagyjon nekem huzalt, hogy még több radiált húzhassunk ki az antenna alá. Több időt nem veszíthetünk, így is sokat elpazaroltunk a műszaki problémákra és a verseny miatt. Ezért sok "Topbander" már nem is reménykedik, hogy "megcsinál" bennünket.

A következő váltáskor John átadja az előkészített huzalokat. K9ZO Ralph segítségével az egészet kihúzzuk a Battle Creek alá. 

2011. február 4.

A sziklán VE3EJ John és Ralph újságolják, hogy 250 QSO-t csináltak az éjszaka. Kiváló! Tervem az 1000 QSO-t illetően majdnem teljesült. A következő éjszaka el kell hogy jussak eddig a mennyiségig. 

Vizsgálom a log-ot. Érdekes, hogy ma a sáv 23:30-kor nyílt meg. 23:50-kor megcsinálták az expedíció eddigi legjobb összeköttetését UA0BA-val! Majdnem pólustól pólusig. Megjelennek az első magyar állomások is HA9RE, HA3FTA, HA3NU.

 

2011. február 5.

Ma teljesítenünk kell az 1000 QSO határt. Váltásunk tisztában van a feladat súlyával 160 méteren, ezért a váltást gyorsan elintézzük. 23:00-kor már a munkahelyemen vagyok. A pileup gyorsan kialakul. Elég sokan hívnak, de meg kell jegyezni azt is, hogy sokan közülük elég "süketek". Hívnak, hátha "valahogy" bekerülnek a log-ba. Néhány percen belül megjegyzem őket és messziről elkerülöm az ilyen állomásokat. Mindegyiknek 20-30-szor válaszoltam is, csakhogy megszabaduljak tőlük. Egyszer sem hallottak meg, természetesen nem kerültek be a naplóba.

Sok jó állomás van Európából és az USA-ból. A reggeli találkozón a sziklán közlöm, hogy csaknem 400 QSO a mai eredmény.

EY8MM

 

2011. február 7.

Ez az utolsó éjszaka. 8-ikára terveztük, hogy mindenki a hajón marad és kialussza magát, mielőtt megkezdjük a tábor bontását. Remélem jó lesz a váltás. Már 1600 QSO-nk van, a tervet tehát jócskán túlteljesítettük.

Megjön a váltás. A döntés, miszerint a következő éjszaka már nem dolgozunk már a múlté!. 9V1YC James javasolja, hogy hozzunk létre egy önkéntesekből álló váltást az utolsó éjszakára.

Rajtam kívül K6AW Steve, WB9Z Jerry és K9ZO Ralph vállalja a kihívást.

2011. február 8.

A sötétség beállta előtt meghozták a vacsoránkat. Azzal a "felkiáltással", hogy ez az utolsó éjszakánk, sört is kaptunk a vacsorához, amit jó kedvvel fogyasztottunk el. Sok sikert kívánva egymásnak, elvonultunk a munkahelyeinkre.

K6AW James, K9ZO Ralph, WB9Z Jerry

Az első QSO után érzem, hogy nem hiába maradtunk. Ázsia felé remek a terjedés. UA9MA Gena nagyon hangosan jön. Utána jönnek UA0SC és még néhány UA0S állomás. Később még érdekesebb a helyzet: UA9YAB, UA9NN, RO9O, UA9YE, A45XR, R8RT, 4X4DK. Mindenki erősen jön és minket is jól hall.

Ez egy csodálatos ázsiai széria volt. Európa is jól jön, az amerikaiak viszont nem. Megint a terjedés ördöge. Csak 05:00 után kezdenek megjelenni. Az Egyenlítőről jövő recsegés ma különösen erős. Pár óra maradt hátra és minden operátor teljes erőfeszítéssel dolgozik. 07:12-kor, a napfelkeltével a terjedés megszűnik.

A VP8ORK expedíció 160 méteres munkahelye

WB9Z Jerry és K9ZO Ralph elmennek szétszedni az antennákat. Én átmegyek 40 méterre és 08:00-kor ZL3AB-vel készített QSO után leadom, hogy VP8ORK - QRT, QRT, QRT. A rádióamatőr expedíciónk véget ért.  

A "főerők"-nek a - "Bátor Szív"-ről történő - megérkezéséig leszedjük az összes DX-Engineering antennát. A fiúk (a kipihent előző váltás a hajóról) elküldenek bennünket aludni, mondván a többit egyedül is elintézik.

Elalvás előtt közlöm 9V1YC James-el a 160 méteren elért QSO-k mennyiségét. James nagy gonddal írja fel (jó hagyomány szerint) Battle Creek Special dobozára az 1908-as számot. Ez egyenlőre a legtöbb, amit bárki eddig elért az Antarktiszról.

James 9V1YC

A VP8ORK csapata

ND2T, WB9Z, 9V1YC, VE3EJ, N6MZ, K0IR, K6AW, N1DG, N4GRN, W7EW, K9ZO, W3WL, EY8MM

A VP8ORK csapata CW OPS.

Tom ND2T, Wes W3WL, John VE3EJ, Jerry WB9Z, Ralph K0IR, James 9V1YC, Don N1DG, Nodir EY8MM

73, EY8MM Nodir
A VP8ORK egész csapata nevében